Rossz házasság gyerekszemmel 2.

Tegnap este amikor sétáltunk, lányomtól kérdés:

-Anya, nem azért, hogy sürgesselek, de most már legalább 91%, hogy elváltok??

-… (sóhaj)…

-Mi a baj?

-Semmi..Kicsim, amig nincs munkám tudod, hogy nem tehetek semmit. Ezt már megbeszéltük. De miért kérdezed?

-Mert mindig szomorú vagy, apa mindig kiabál ránk, útban vagyunk neki és sose mondja azt hogy “légy szives”. Amikor te dolgozol az üzletben és ő van velünk otthon akkor olyan mintha egyedül lennénk.

Szomorúan elmosolyodtam.

-Ne nevess ez nem vicces!! (komolyan ki volt bukva a kiscsaj!) Tudod te milyen az amikor nem dolgozik? Elmegy otthonról, vagy elzavar bennüneket a kompitól és a tévében is azt muszáj nézni amit ő akar, aztán vagy elmegy a műhelybe vagy alszik egész d.u és nem szól hozzánk egy szót sem!!!!

Valamelyik nap egy idézetet mutatott nekem, amit az Instagramon látott… A NŐK MINDENT MEG BIRNAK TANULNI: TRAKTORT VEZETNI, FÁT VÁGNI, FÜVET KASZÁLNI, GYEREKET NEVELNI. EHHEZ CSAK ARRA VAN SZÜKSÉG, HOGY ROSSZUL MENJENEK FÉRJHEZ.

Ezt (!!!) mutatta nekem a 11 éves lányom!!!!

Megértettem, mire gondol… Ha végre elválnánk, akkor legalább nem lennék ennyire szomorú, az apjukat meg olyan szinten nem is vennék észre, hogy ott van-e vagy nincs! Ez borzasztó… Ez nem igy kellene, hogy legyen!! Mindkét szülőre szükségük van! A gondolat is messze áll tőlem, hogy bármikor is eltiltsam őket az apjuktól, nem ez eszem ágában sincs! 

Kérdezgette, nekem milyen volt, amikor a szüleim elváltak…Hát másfél évesen mindegy volt.. Amikor meséltem, hogy minden második vasárnap mentem apámhoz d.e. 9-12-ig, akkor egy kicsit elgondolkozott..

-Mi is csak ennyit találkozunk majd apával?

-Dehogy, ez csak azért volt nekünk igy, mert kisbaba voltam még. (viszont..ha jobban belegondolok, aztán, amikor nagyobb lettem, akkor sem igényelte a gyakoribb látogatást, sőt, sokszor volt még az is, hogy mivel részegen jött értem, anyu nem adott oda … )

-Mi milyen gyakran megyünk majd apához?

-Nem tudom ezt igy előre, ahogy megbeszéljük. Tőlem mehettek hozzá minden nap is.

-…én nem akarok…

Na most.. Az nem úgy kéne, hogy legyen, hogy az APA egy kisfiú szemében példakép és hős, a kislány szemében az első szerelem? Azt olvastam sokszor, sok helyen, hogy a kislányoknak első szerelmük az apuka és hozzá szeretnének férjhezmenni titokban.. Nálunk ilyen nem is volt soha. Ezek szerint nem is lesz.

Fiam sem ment le hozzá soha barkácsolgatni a műhelybe.. Hazudok, volt amikor én küldtem le, akkor ment nagy duzzogva, hogy ott úgysem lehet csinálni semmit én unatkozik. Próbáltam, hogy legyen egy kis apa-fia program… Ugye, F-nek az a mottója, hogy hozzá bármikor le lehet menni ha beszélgetni akar valaki. De nem jött össze. Veszekedés volt a vége, fiam sirva jött vissza, szóval .. nem is erőltettem többet. Amikor jöttünk haza az egyik párterápiáról, akkor mondtam neki: légy szives, legyél a fiaddal többet, légyszi menj be hozzá a szobába, ülj le vele, legózzatok, és hallgasd meg a nindzsás  rajzfilmekről szóló történeteit/fantáziáit. … Nem tette. Akkor is az volt a válasz, hogy ha beszélgetésre van szüksége valakinek, akkor ott a műhely, és addig sem áll a “munka”(olvasd: hobbi!!! ).