Van még esély?

Tegnap elugrottam közeli barátnőmhöz… Akinek az új célja, hogy engem felhizlaljon.  Én meg hagyom magam, szóval egy hullámhosszon vagyunk 😀 😀 Tavaly azon nyavalyogtam, hogy jó lenne legalább 5 kilót leadni, akkor úgy elégedett is lennék magammal, de sehogy sem birtam. Imádok sütni-főzni és jókat enni. Szóval tényleg nem értem, hogy lehet az, hogy nem ment le rólam egy deka sem… 🙂  Most már 12 kiló is lement, egyre többször kapom meg azt, hogy JÓL VAGY?? NAGYON LEFOGYTÁL! Vagy BETEG VAGY? MINDEN RENDBEN? Még a vásárlók az üzletünkben is tettek már rám megjegyzéseket, szóval..nyilván nem valami fényesen nézhetek ki.. Lehet, hogy a ruhatáramat is most már át kéne cserélni, mert a blúzok még elmennek, nem annyira feltűnő, de a nadrágok.. Hát a lányom sziját kezdtem el hordani. Most mit mondjak. A napokban már elkezdtem zabálgatni is… Csak úgy nassolni, össze-vissza amit találok. Persze, mindenki szeretne karcsú és vékony lenni, de ez már rohadtul nem stimmel.. Amikor már a legkisebb melltartóm is nagy rám!!! (Amit azért vettem meg mert ANNYIRA szép volt és kicsi meg kényelmetlen, de szép..nem is nagyon hordtam eddig 😀 ) Lányom azt mondta üljek a tévé elé enni, hátha akkor jobban meghizok 😀 (Mert százszor elmagyaráztam nekik, hogy tv és kompi előtt ülve sokkal többet esznek, szóval tessék szépen az asztalnál enni, ahol nem látjuk a tévét, és nem fognak felesleges mennyiségű kaját betömni)

Na a lényeg: barátnőm megkérdezte, hogy tényleg nem látom esélyét annak, hogy rendbejöjjünk F-el??? Megint azt taglalgattuk, hogy hova mennénk, meg, hogy birom ezt az egészet??? Olvasta a tegnapi bejegyzésemet, aggódott. Másik barátnőm is még d.e. rámirt, nem sokkal a bejegyzést, hogy közzétettem, JÓL VAGY? Jól hát! Miért? Hát ők aggódnak,    de mondtam, hogy nálunk ez alap állapot, addig még nem zavar el itthonról, vagy fel nem vágja az ereit, addig nem kell aggódni… Esélyesebb az első. Én csak kiirok itt magamból mindent, mert rengeteget jelent, hogy sokan olvassák, és még időspórolás is, mert aztán ha barátnőkkel találkozom,nem kell annyi időt tölteni, hogy újra és újra elmeséljem a sztorijaimat, igy legalább már fél év után RÓLUK is beszélhetünk. Tényleg le a kalappal előttük, mert eddig 70-80%ban csak rólam volt szó… Most már UNOM A TÉMÁT is, hogy erről beszélgessek… De azért jólesik ha aggódnak értem 🙂

Nem. Nem látom esélyét. 

1) Nem szeretjük egymást. Csak ezt én bevallom és tudom, ő pedig mái napig azt szajkózza, hogy szeret engem és ezért akarja rendbehozni. 

   a)Mivel nem szeretem, nem birok szexelni vele, amikor meg még birtam akkor sem volt jó mert valószinüleg már akkor sem szerettem!!!

   b)Mivel nem szexelünk sok a veszekedés is ez miatt 

2) Gyereknevelésben nem értünk egyet (értsd: én nevelgetem őket, ő pedig csak parancsolgatna nekik állandóan, kritikák igen, dicséret nulla-módra, persze ez nem működik, neki már nem is fogadnak szót, nekem meg egyből-ami F-nek egyértelmű bizonyiték, hogy ellene nevelem a gyerekeket…. Persze ez nem igy van, de már nem is fársztom magamat azzal, hogy bizonygassam neki…. Gyerekek maguktól is látják, hogy mik vannak itthon. F-nek vajon hányszor mondták, hogy ÚGY SAJNÁLLAK ANYA MIATT??)

3) Pénzügyekben nem értünk egyet (én fizetném a számlákat rendszeresen, neki ez nem fontos, elég ha felszólitáskor fizetünk. Én szeretném bebútorozni a házat, neki az is felesleges. Minden jó igy ahogy van. Gyerekek öltöztetésénél neki fontosabbak a saját igényei. …. és még sorolhatnám)

4) Jövő… Azon aggódom, vajon sikerül-e abba a középiskolába iratni a lányunkat, ahova ő szeretne menni, F pedig arra a bazi nagy kiadásra koncentrál, ami a hobbijával kapcsolatos, és csak ő fog neki örülni, többieknek (hármunknak) semmi haszna belőle…

5) Idegileg majdnem teljesen tönkretett. Ha nem lennének mellettem ezek az emberek akik segitenek, nem tudom mi lenne ma velem. 

Más most igy eszembe se jut, de.. ezek elég erős érvek. 

Ő már nem az az ember, akihez férjhez mentem… Akivel közösen terveztük a kis lakásunk berendezését, akivel együtt jártunk vásásrolni, akivel voltak közös terveink és vágyaink… Most már nincs semmi közös.. Egyedül a gyerekek, akik miatt még együtt vagyunk, mert ha ők nem lennének, szerintem már rég leléptem volna külföldre. Egyedül. Dolgozni. És ott élni, új életet kezdeni…  De VANNAK gyerekek, szóval, maradok ahol vagyok és reménykedem,hogy hamarosan lesz munkám….