Gyorsan múlik az idő… Lassan másfél éve, hogy eljöttünk gyermekeimmel abból a rémek házából. Ha nem lennék mái napig lelkileg érzékenyebb, félénkebb mint ami a normális, el sem hinném, hogy velem történt mindez. Eredetileg volt (van) egy blogom amit csak úgy saját magamnak, benyugtatózva, sírva, szédülve, lezsibbadva, remegve írtam. Csak úgy pörögtek a szavak, mondatok… Tovább »
Másfél év
Gyorsan múlik az idő… Lassan másfél éve, hogy eljöttünk gyermekeimmel abból a rémek házából. Ha nem lennék mái napig lelkileg érzékenyebb, félénkebb mint ami a normális, el sem hinném, hogy velem történt mindez. Eredetileg volt (van) egy blogom amit csak úgy saját magamnak, benyugtatózva, sírva, szédülve, lezsibbadva, remegve írtam. Csak úgy pörögtek a szavak, mondatok… Tovább »
Pontosan egy év múlt el. Hol voltam tavaly ilyenkor? Padlón. Szó szerint. Életem és jövőm egy nagy üres buborék. Semmi. Nem voltak terveim, nem voltak céljaim, nem voltak vágyim. Semi sem volt. Csak lebegtem mint egy test nélküli lélek. Nem léteztem. Ekkor jött a felismerés, rengeteg átsirt, fürdőszoba… 