EZ... az életem ;)

Gyorsan múlik az idő… Lassan másfél éve, hogy eljöttünk gyermekeimmel abból a rémek házából. Ha nem lennék mái napig lelkileg érzékenyebb, félénkebb mint ami a normális, el sem hinném, hogy velem történt mindez. Eredetileg volt (van) egy blogom amit csak úgy saját magamnak, benyugtatózva, sírva, szédülve, lezsibbadva, remegve írtam. Csak úgy pörögtek a szavak, mondatok… Tovább »

Amikor hivatalosan is egyedülálló lettem, akkor mentel el először szórakozni. Két és fél hónapig, amikor már külön éltem F-től, de papíron még a felesége voltam, nem mertem bulizni. Miért? Mert manapság MINDEN felkerül a Facebookra. Hiányzik nekem az az életemből, hogy összegyűjtsön rólam bármilyen képeket, amit estleg képes lenne felhasználni ellenem a bíróságon? Persze, hogy… Tovább »

        Pontosan egy év múlt el.       Hol voltam tavaly ilyenkor? Padlón. Szó szerint. Életem és jövőm egy nagy üres buborék. Semmi. Nem voltak terveim, nem voltak céljaim, nem voltak vágyim. Semi sem volt. Csak lebegtem mint egy test nélküli lélek. Nem léteztem. Ekkor jött a felismerés, rengeteg átsirt, fürdőszoba… Tovább »

Ezer dolog történt velünk a héten, egyszerűen nem volt időm írni. Első és legfontosabb, hétfőn voltunk a szociális központban beszélgetésen, gyerek elhelyezés-ügyben… Mind a négyünknek meg kellett jelenni, gyerekeket is kikérdezték. Odafelé úton elmentünk F szüleinek étterme előtt, az volt az érzésem, hogy ő is éppen ott van bent náluk és a kirakaton keresztül lesi… Tovább »

Miért nem tudsz örülni a szabadságodnak? Hogy végre leráztál? Számolom a napokat, hogy hányat kell aludni még a tárgyalásig… Gondolom te is számolod. Ahogy közeledik, annál gyakrabban írsz olyan sms-eket, amikről tudod, hogy biztosan kiborulok. és rólad gondolkodom egész nap…  Miért nem húzod be füled-farkad és hallgatsz inkább, miért jössz továbbra is a koholt vádakkal,… Tovább »

Egy egész életre szóló seb, vagy csak heg marad bennem a házasságom miatt… Nem tudom még.  Sírnom kéne már. Valahogy nincs rendben, hogy egyszer sem sírtam a 8 hét alatt, amióta eljöttem. Normális ez? Szerintem nem. Megint visszafojtom?? Pedig most nem az van, mint eddig, hogy elnyomtam a tudatomban és egyszerűen elfelejtettem.. Nap mint nap… Tovább »

Nem szingli-szabad, hanem börtönből-kiszabadult-szabad. 🙂 A szingliséget még élvezem, hagyok magamnak időt, hogy begyógyuljon a lelkem, nincs szükségem (még annyira) párkapcsolatra…   Hiába, egyszerűen nem tudom előhozni magamból azt a dühöt, bánatot, szorongást, amit éreztem. Higgyétek el, szeretném leírni, de valószínűleg csak visszaemlékezések lesznek.   Még csak másfél hónap múlt el, sajnos akkor nem volt… Tovább »

Az októberi hónapban információ-özön árasztott el F-ről.  Egyre több helyről hallottam, hogy viszonya van azzal a bizonyos ribanccal, akit már emlegettem a  Nem, nem vagyok nős  c.bejegyzésemben. Nem csak pletykákról van szó, tudtam. Mivel olyan részleteket is megtudtam, aminek a másik oldalát csak én ismertem. Megint csak… nekem ne mondja azt senki, hogy nem létezik… Tovább »

Hajnalban ébredtem. Felriadtam. Nem volt ijesztő álmom, semmi ilyesmi. Szerintem a meglepetéstől ébredtem fel. Azt álmodtam, hogy a fejemet ráhajtom egy férfi mellkasára. Semmi szexualitás, félreértés ne essék.  Álltunk mindketten, én teljesen felöltözve, Ő pedig félmeztelen, és legalább egy fejjel magasabb tőlem. (Semmiféleképp nem F.) Arca nem volt. Csak felsőteste. Ráhajtottam a fejemet a mellkasára,… Tovább »