1.0EZ... az életem ;)https://ezazeletem.cafeblog.huPaulahttps://ezazeletem.cafeblog.hu/author/paula/<p>Azon gondolkozom napok óta, belekezdjek-e egy új blogban, vagy ezt a régit folytassam...</p> <p>Végül a régi mellett döntöttem, mivel a múltamat kitörölni nem akarom (nem is tudom) és még most is, három év elteltével, kihatással van az életemre.</p> <p><a href="https://ezazeletem.cafeblog.hu/files/2018/08/700-00847115en_Masterfile.jpg"><img class="wp-image-644 alignleft" src="https://ezazeletem.cafeblog.hu/files/2018/08/700-00847115en_Masterfile.jpg" alt="" width="368" height="245" /></a></p> <p style="text-align: left">Mint egyedülálló anya, valahol mindig abban reménykedtem, hogy tudok még "igazi" családot biztosítani magunknak... Két gyerkőcöm immár serdülőkorba lépett, állandóan azt az elképzelést kergettem, hogy szükség van egy férfira is kicsi családunkban. B-nek, hogy legyen maszkulin példaképe, mivel állandóan nőkkel van körülvéve (tanítónéni, mama, nővér, anya), tőlünk nem fog sok kalapácsolást és autószerelést látni, és A-nak is, nehogy a későbbi életében téves kép alakuljon ki a férfiakhoz való viszonyulásásban....</p> <p>Viszont amint múlik az idő, egyre inkább kezdem belátni, hogy tévedtem. Nyilvánvaló, hogy sokkal jobb és könnyebb mindenkinek ha férfi is van a háznál, de nem csak kimondottan így műkődhet egy család. A gyerekek tényleg nagyon jól tudnak alkalmazkodni minden élethelyzethez. Apjukkal többé-kevésbé rendszeresen találkoznak, kisfiam sem emlegeti most már, hogy "csak nekem nincs apukám"... (Ilyenkor mindig kijavítottam, hogy VAN, csak nem velünk él, amire a válasza ez volt : "az olyan, mintha nem lenne")</p> <p>Kialakultak mindennapjaink, beleszoktunk új életünkbe.</p> <p>Minden reggel azzal ébredek: a tegnapon túl vagyok, a mai napot is megcsinálom. Nincs vissza. Nincs idő nyavalyogni, hogy milyen nehéz így egyedül biztosítani a megélhetést, a számlákat fizetni, ebédet tenni az asztalra, kirándulásokat fizetni, lábbelit vásárolni, lefolyót tisztítani, lámpát szerelni... Nincs erre idő. Amire van: társasjátékot játszani gyerkőceimmel, együtt nevetni, fagyizni, kerékpározni, erdőben kalandozni, kirándulni, filmet nézni, ÖLELNI, ÖLELNI és ÖLELNI. Ezt mind csak én kapom. Egyedül. Duplán. </p> <p>Illetve...</p> <p>Pillanatnyilag én sem kapok mindebből majdnem semmit... Kivéve a virtuális puszikat és öleléseket.</p> <p>Azon dolgozom, hogy ne kelljen tovább a megélhetésünkön görcsölni.</p> <p>1300 km-re vagyok gyermekeimtől.</p> <p> </p> <p> </p> <p>..... folytatás következik.....</p> <p> </p> <p> </p>richhttps://ezazeletem.cafeblog.hu/files/2018/08/IMG_20171111_065257114-150x150.jpg150150