1.0EZ... az életem ;)https://ezazeletem.cafeblog.huPaulahttps://ezazeletem.cafeblog.hu/author/paula/<p>Gyorsan múlik az idő...</p> <p>Lassan másfél éve, hogy eljöttünk gyermekeimmel abból a rémek házából.</p> <p>Ha nem lennék mái napig lelkileg érzékenyebb, félénkebb mint ami a normális, el sem hinném, hogy velem történt mindez.</p> <p>Eredetileg volt (van) egy blogom amit csak úgy saját magamnak, benyugtatózva, sírva, szédülve, lezsibbadva, remegve írtam. Csak úgy pörögtek a szavak, mondatok az ujjaim alól. Kiírtam magamból félelmeimet, bánatomat, mérgemet, csalódottságomat, boldogtalanságomat. Soha nem olvastam vissza az egészet, csak egy-két részletet idéztem belőle amikor ezt a blogot kezdtem el írni. Ma jutottam oda először azóta, hogy visszalvassam a két éve történteket.</p> <p>Felére sem emlékeztem már.</p> <p> </p> <p>https://pin.it/pxmwy7jklwjlzb</p> <p> </p> <p> </p> <p>Nagyon jó döntés volt akkor, hogy mindent leírtam.</p> <p>Most kezdem csak érteni, hogy miért mondogatják legközelebbi barátnőim, hogy  mekkora nagy lépés volt, amit megtettem.</p> <p>Akkor, amikor benne voltam, amikor a bátorságot gyűjtöttem és harcoltam, nem gondolkoztam, nem is volt időm azon gondolkozni, hogy nagy lépés-e az, amire készülök. Csak csináltam.</p> <p>Amint eljöttünk, azon a szeptemberi szerdai napon, könyebb lett az életem. Igen... nincs a mindennapi veszekedés, nincs stressz, nincs FÉLELEM, úgy tűnik minden rendben...</p> <p>Írtam már erről, tudom. </p> <p>De még mindig nincs minden rendben.</p> <p><a href="https://ezazeletem.cafeblog.hu/files/2017/02/sad-girl-crying-alone-broken-heart.jpg"><img class="wp-image-608 alignleft" src="https://ezazeletem.cafeblog.hu/files/2017/02/sad-girl-crying-alone-broken-heart.jpg" alt="" width="224" height="332" /></a></p> <p>Élem mindennapjaimat, jövök-megyek, nevetek, néha sírok, de... nem hiszek. Nem tudok hinni az embereknek... illetve a férfiaknak. Bármilyen közeledésre magas falakat állítok fel, minden beszélgetés kezdetén már a forgatókönyv végét látom: ott állok kisírt szemekkel, szétfolyt sminkkel, összetörten, csalódottan - EGYEDÜL.</p> <p>Kisvárosban élek. Mindenki ismer mindenkit. Most már ott tartok, hogy a kolléganőim ajánlgatnak férj-jelölteket... Mert ugye, most már mindenáron férjhez kéne mennem... Az egészben a legborzasztóbb, hogy ezeknek a férfiaknak is beajánlanak engem, akik minden gátlás vagy szégyenkezés nélkül közeled(<strong>né</strong>)nek hozzám- ha hagynám. </p> <p>Egy gond van csak.</p> <p>Nagyon is tudom mit akarok és mit NEM.</p> <p>Félek a férfiaktól, félek a kapcsolatoktól, elengedni magam, átadni magam, érzéseimet kitárni- egyszóval már attól is félek, hogy érzéseim legyenek. </p> <p>DE</p> <p>Ez nem kizáró ok, hogy ne tudjam mit szeretnék. </p> <p>Szögezzük le: jelenleg tök jól elvagyunk hármasban gyerkőceimmel. </p> <p>Ettől csak jobb helyzetet vagyok hajlandó elfogadni.</p> <p>Inkább leszek továbbra is szingli, minthogy belemenjek egy akármilyen kapcsolatba. Csak azért, hogy ne legyek egyedül? Nem.</p> <p>Első és legfontosabb: legyen JÓ. Jólelkű, jóindulatú, jóakaratú, jóhiszemű ...  és jóképű is lehet :) (Lehet ezt tudni előre? Isten a megmondhatója. Hiszek benne, ha figyelünk, és nem csak álmodozunk, vannak jelek amikből ki lehet következtetni, hogy milyen lelkületű emberrel állunk szemben. Nincs az a jó hazug, aki heteken vagy hónapokon át tudna úgy félrebeszélni, hogy semmit ne vegyünk észre)</p> <p>Olyan férfira van szükségem, aki mellett nő lehetek. </p> <p>Olyan férfit szeretnék, aki társat lát bennem (és nem takarítónőt vagy szakácsnőt... mert megunta agglegény életét és úgy döntött: ideje megnősülni = asszonyt szerezni a házhoz, aki elvégzi helyette a házimunkákat, amihez neki nem fűlik a foga)</p> <p>Ezt az anyukás-apukás játékot egyszer már végigjátszottam. Nem kérek belőle többet.</p> <p>Életemnek olyan fázisába értem, ahol nem tartozok senkinek számadással, ahol egyedül döntök- és viselem ennek következményeit. Tanulok egyedül élni és lenni, békében elsősorban önmagammal, és utána családommal és környezetemmel is. Azt a férfit, aki ebbe bele tud illeszkedni, szívesen fogadom/fogadjuk.</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>richhttps://ezazeletem.cafeblog.hu/files/2017/02/images-8-150x150.jpg150150