Tegnap olyan j\u00f3 napunk volt ... Nyugodt. Egyed\u00fcl voltunk itthon 3-an eg\u00e9sz nap. F valamikor hajnalban j\u00f6tt meg, igy m\u00e9g altat\u00f3t sem kellett bevennem, minden gond n\u00e9lk\u00fcl elaludtam...\u00a0<\/p>\r\n
Est\u00e9nk\u00e9nt szeretek bemenni a gyerekekhez, fiam m\u00e9g leg\u00f3zik alv\u00e1s el\u0151tt egy kicsit, l\u00e1nyom \u00fajabban a k\u00f6nyveket falja.. Ilyenkor \u00f6lembe veszem \u0151ket, vagy mell\u00e9j\u00fck fekszem egy kicsit.. Tegnap is igy odab\u00fajva mondom a fiamnak:<\/p>\r\n
-Ti vagytok az \u00e9n kis kincseim! Szeretlek benneteket, tudod?<\/p>\r\n
-Tudom! Apa meg a nagy kincsed?<\/p>\r\n
....... H\u00fa\u00fa\u00fa\u00fa..most mit mondjak erre??? Annyira meglep\u0151dtem, hogy egy pillanatra elakadt a szavam.<\/p>\r\n
-Az\u00e9rt mert mi kicsik vagyunk, ez\u00e9rt vagyunk kis kincsek. Apa meg nagy, \u0151 nagy kincs. Ugye?<\/p>\r\n
........Bakker!!! Most mit mondjak erre??? Hogy lehet ebb\u0151l j\u00f3l kij\u00f6nni? Hazudni nem akarok, ap\u00e1ra m\u00e1r r\u00e9g nem \u00fagy gondolok, hogy b\u00e1rmit is jelent nekem, Hacsak a sok b\u00e1natot \u00e9s szomor\u00fas\u00e1got nem sz\u00e1moljuk. De m\u00e9gsem mondhatom, hogy APA NEKEM NEM KINCS. Mondjam azt, hogy igen, apa az \u00e9n nagy kincsem??-p\u00e1r napra r\u00e1, hogy \u00fajra elmondtam neki: anya \u00e9s apa majdnem teljesen biztos, hogy el fog v\u00e1lni??!<\/p>\r\n
Nem mondtam semmit.\u00a0<\/p>\r\n
Rossz megold\u00e1s, tudom.<\/p>\r\n
Valamikor az \u00e9rfelv\u00e1g\u00f3s-id\u0151szakban emlitettem fiamnak el\u0151sz\u00f6r ezt a dolgot. Hogy lehet elv\u00e1lunk. Nagy sir\u00e1s lett bel\u0151le, persze t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt az\u00e9rt is, mert F \u00e9pp azokban a napokban orditotta nekik, hogy kereshetnek maguknak \u00faj ap\u00e1t. Nagy nehezen megmagyar\u00e1ztam a kis man\u00f3mnak, hogy mindenkinek csak egy apuk\u00e1ja \u00e9s egy anyuk\u00e1ja van. Ha mi elv\u00e1lunk, akkor is \u0151 marad az apuk\u00e1ja. Emlitettem p\u00e9ld\u00e1kat, az oszt\u00e1lyt\u00e1rsai k\u00f6z\u00fcl, ahol a gyerekek az elhagyott sz\u00fcl\u0151vel is rendszeresen tal\u00e1lkoznak. Megmagyar\u00e1ztam t\u00f6bbek k\u00f6zt azt is, hogy ez nem az \u0151 hib\u00e1juk, hogy mi ennyit veszeksz\u00fcnk. \u0150k soha<\/span> nincsenek emlegetve a veszeked\u00e9sek alkalm\u00e1val. Megnyugodott, elgondolkozott, azt\u00e1n a kis okos buksij\u00e1val mi jutott esz\u00e9be??<\/p>\r\n -Akkor k\u00e9tszer j\u00f6n majd a J\u00e9zuska? K\u00e9tszer kapok leg\u00f3t??<\/p>\r\n Ezzel valahogy meg is nyugodott akkor.<\/p>\r\n L\u00e1nyom is els\u0151 alkalommal el\u00e9g j\u00f3l vette a t\u00e9m\u00e1t, vele eleve k\u00f6nnyebb volt a helyzet, mert minden este s\u00e9t\u00e1lunk, \u00e9s minden este sorolgatja nekem, hogy aznap \u00e9pp mivel b\u00e1ntotta meg \u0151t apa. Nem k\u00f6sz\u00f6nt amikor haza\u00e9rt, nem hallgatta v\u00e9gig, f\u00e9lbeszakitotta, nem akarta megn\u00e9zni a bizonyitv\u00e1ny\u00e1t (!!!) \u00e9s a diplom\u00e1j\u00e1t.... Ilyenek. Nem annyira nagy dolgok, de \u0151 most m\u00e1r kezd \u00e9rz\u00e9kenyebb id\u0151szakba l\u00e9pni, pubert\u00e1s, tudniillik, ilyenkor komolyabban kell venni \u0151ket, b\u00e1rmennyire is gyerekesek m\u00e9g. \u0150k m\u00e1r nem \u00e9rzik magukat annyira gyereknek. Sz\u00f3val, amikor megemlitettem, akkor eg\u00e9sz komoly k\u00e9rd\u00e9seket tett fel. Ki fog itt lakni a h\u00e1zban? Apa. Hol fogunk mi \u00e9lni? Egy lak\u00e1sban, val\u00f3szin\u0171leg. Mi lesz a b\u00fatorokkal? Mi lesz az \u0151 \u00e1gy\u00e1val \u00e9s ir\u00f3asztal\u00e1val?... Minden r\u00e9szletk\u00e9rd\u00e9st let\u00e1rgyaltunk, amikor esz\u00e9be jutott:<\/p>\r\n -De ha mi lak\u00e1sba megy\u00fcnk akkor mi lesz a kutyusunkkal????<\/p>\r\n Mondtam neki, hogy apa biztos nem fogja b\u00e1nni, ha minden nap elj\u00f6nnek megl\u00e1togatni a kutyust. \u00c9s itt t\u00f6rt ki bel\u0151le a zokog\u00e1s!!! Mert apa nem biztos, hogy engedni fogja!!! H\u0171\u0171\u0171ha... Megint csak..Mit mondhattam? Azt v\u00e1laszoltam, hogy ha megbesz\u00e9lj\u00fck ap\u00e1val, rem\u00e9lem beleegyezik...<\/p>\r\n Elmondtam neki, hogy \u00a0ez a v\u00e1l\u00e1s m\u00e9g nem teljesen biztos, kb 90%, az sem tudom, sor ker\u00fcl-e r\u00e1 az id\u00e9n.<\/p>\r\n Tegnapel\u0151tt, egy kisebbnek mondhat\u00f3 veszeked\u00e9s ut\u00e1n (leirtam m\u00e1r Kit \u00e9rdekelnek a gyerekek?<\/a>\u00a0cim alatt), amikor egyed\u00fcl maradtunk, k\u00e9rdi a l\u00e1nyom:\u00a0<\/p>\r\n -Na, most h\u00e1ny sz\u00e1zal\u00e9k, hogy el fogtok v\u00e1lni???<\/p>\r\n -Nem, tudom, szerintem m\u00e9g mindig 90%... (ezek a k\u00e9rd\u00e9sek!!!honnan szednek ilyeneket??)<\/p>\r\n -Anya, szerintem most m\u00e1r 90,98<\/strong> % !\u00a0<\/p>\r\n L\u00e1nyom valahogy jobban meg\u00e9rti \u00e9s elfogadja a helyzetet. Neki csak az volt a l\u00e9nyeg, hogy nem akar m\u00e1sik iskol\u00e1ba j\u00e1rni, a bar\u00e1tn\u0151k miatt. H\u00e1t ez nem is t\u00e9ma, mindenf\u00e9lek\u00e9pp maradunk ebben a v\u00e1rosban, hacsak nem alakul ki olyan extr\u00e9m helyzet, hogy F bebolondul \u00e9s v\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n is zaklatni fog. Ez is sokszor ott motoszk\u00e1l a kisagyamban.<\/p>\r\n Fiamnak pedig az\u00f3ta , kb 2 h\u00f3napja nem emlegettem a v\u00e1l\u00e1st. N\u00e1la pedig az a gond, hogy nem akarja elfogadni a helyzetet. A m\u00falt h\u00e9ten megint emlitettem. Hogy ugye eml\u00e9kszik mir\u0151l besz\u00e9lt\u00fcnk a m\u00faltkor? Megint k\u00f6nnyek...De \u0151 nem akarja, hogy mi elv\u00e1ljunk... \u00c9s akkor megk\u00e9rdeztem t\u0151le?<\/p>\r\n -Szerinted mi ap\u00e1val sz\u00e9pen besz\u00e9l\u00fcnk egym\u00e1ssal?<\/p>\r\n -Nem. De mi\u00e9rt nem besz\u00e9ltek sz\u00e9pen?<\/p>\r\n -Mert mindketten megv\u00e1ltoztunk. Eddig hasonl\u00f3an gondolkoztunk mindenr\u0151l, akkor nem veszekedt\u00fcnk, de most sok mindenben m\u00e1s a v\u00e9lem\u00e9ny\u00fcnk.<\/p>\r\n -De mi\u00e9rt?<\/p>\r\n -Nem tudom, bogaram, az emberem v\u00e1ltoznak. Nem igy akarjuk, hidd el, de valahogy igy alakult ki. Neked j\u00f3 ha mi veszeked\u00fcnk?<\/p>\r\n -Nem.<\/p>\r\n -Na l\u00e1tod. Nekem sem j\u00f3 \u00e9s ap\u00e1nak sem j\u00f3. Nem vagyunk boldogak. \u00c9s ez nem miattatok van, szerintem, ha k\u00fcl\u00f6n lesz\u00fcnk, apa is nyugodtabb lesz, \u00e9s mi is m\u00e1sk\u00e9pp lesz\u00fcnk h\u00e1rmasban. Kicsit laz\u00e1bban.<\/p>\r\n Ez a m\u00e1sodik besz\u00e9lget\u00e9s alkalm\u00e1val a l\u00e1nyom is ott volt, \u00e9s mondtam nekik, hogy nyugodtan besz\u00e9ljenek egym\u00e1ssal err\u0151l a t\u00e9m\u00e1r\u00f3l. De ap\u00e1nak m\u00e9g nem kell emlegetni.... Ap\u00e1nak majd \u00e9n mondom meg...<\/p>\r\n Pszichol\u00f3gusom szerint fel kell \u0151ket k\u00e9sziteni a helyzetre, pl\u00e1ne ha t\u00e9nyleg elhat\u00e1roztam magam. Az elhat\u00e1roz\u00e1s m\u00e1r megvan egy j\u00f3 ideje, m\u00e1r csak a munka hi\u00e1nyzik. 36 \u00e9vesen nem egyszer\u00fc.\u00a0<\/p>\r\n \u00c9s f\u00fcggetlen\u00fcl, hogy a m\u00falt h\u00e9ten elbesz\u00e9lgettem vele, tegnap este megint csak ezzel j\u00f3n el\u0151 a kis fi\u00f3k\u00e1m :) hogy apa a nagy kincsem... \u00a0Egyszer\u00fcen elnyomja mag\u00e1ban a realit\u00e1st. Agg\u00f3dom ez miatt. Agg\u00f3dom, mert az \u00e9rfelv\u00e1g\u00f3s-id\u0151szakban (\u00a0\u00a0Zaklat\u00e1s \u00fajra \u00e9s \u00fajra<\/a>\u00a0)\u00a0\u00a0elkezdett annyira dadogni, hogy nem birt kimondani egyes szavakat, ami T,P, D bet\u0171kkel kezd\u0151dnek. Elindultunk logop\u00e9dushoz, most m\u00e1r jobb egy kicsit, de ez csak a t\u00fcnetek kezel\u00e9se. Nem akarok p\u00e1nikos anyuka lenni, de lehet, hogy vele is v\u00e9g\u00fcl a pszichol\u00f3gusn\u00e1l k\u00f6t\u00fcnk ki.\u00a0<\/p>\r\n <\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/ezazeletem.cafeblog.hu\/files\/2015\/08\/images-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}