Pontosan egy év múlt el.
Hol voltam tavaly ilyenkor? Padlón. Szó szerint. Életem és jövőm egy nagy üres buborék. Semmi. Nem voltak terveim, nem voltak céljaim, nem voltak vágyim. Semi sem volt. Csak lebegtem mint egy test nélküli lélek. Nem léteztem.
Ekkor jött a felismerés, rengeteg átsirt, fürdőszoba padlón töltött éjszaka után… NEM EZT ÉRDEMLEM. Jó ember vagyok, senkit nem bántottam soha. Férjemhez 17 éve hűséges vagyok. Főzök, mosok, vasalok, gyerekeket elrendezem, neki semmire sincs gondja. Meleg étellel várom haza minden nap a munkáról. A heti két szexét is megkapja.
Akkor meg?
Mit vétettem??
Férjem miért ENNYIRE frusztráltan jár haza?? Miért akar ellenőrzés alatt tartani, és miért kell nekem a napom minden pillanatról beszámolnom? Miért nem járhatok renszeresen fodrászhoz? Miért érkeznek állandóan új kütyük a műhelyébe, amikor állitólag semmi bevételünk nincs? Hogy lehet az, hogy ezeket az új kütyüket “ajándékba” kapja? Vagy ha javitásra hozzák, akkor végül miért marad nálunk – megjavitva? … Nekem ezekől a dolgokról miért nem szabad kérdeznem? Ha kérdezek, akkor miért veszekedés a vége? Mért kell kérnem napi szinten pénzt, hogy főzni tudjak? Miért kell a számlákat bemutatnom minden vásárlás után? Mért baj az, ha nem 15, hanem 30 perc alatt intézem el a bevásárlást? Ha véletlenül sáros lesz az autó, miért gyanúsit azzal, hogy városon kivül jártam? Miért kell bejelentenem, ha megyek teregetni a ruhákat – vagy miért kell magammal hordanom a mobilomat, hogy mindig elérhető legyek? Miért követeli időről időre, hogy nyissam meg a Facebookomat? Miért kel nekem szexelni akkor is ha nincs kedvem? Legfájóbb az összes közül.
MIÉRT. KELL. SZEXELNI. HA. NINCS. KEDVEM.
Elmúlt egy év.
Egyedülálló anya vagyok. Bérelt lakásban élek két gyermekemmel. Van munkám, amit szeretek. Ha 3 óra hosszáig tart a bevásárlás, senkit sem érdekel. Ha éjfélkor van kedvem sétálni, elmegyek. Ha hajnalig chatelek barátokkal – FÉRFI barátokkal is- senkit sem érdekel. Fodrászra is jut pénz… Érdekes. Ha egész déltánra barátnőnél ragadok, senkit sem érdekel. Ha bulizni van kedvem, elmegyek. Ha van kedvem alkoholt inni, iszok. (Mielőtt elitélné bárki is … gyerekek mamánál vannak ilyenkor 🙂 )
Tudok hahotázni. Annyira nevetni, hogy úgy érzem, rögtön bepisilek 🙂
Beszélek fiúkkal, férfiakkal. Régi ismerősökkel… Akikhez nem szóltam évekig.
Jóízűen tudok enni. Minden falatot élvezni.
Barátnőimet gyakran megölelem 🙂
Átölelném az egész világot 🙂
Tanulság? A mondás,hogy MINDENT LEHET, CSAK AKARNI KELL, nem üres frázis.
Magamnak is hihetetlen, hogy egy év alatt mennyire megváltoztam. Az összetört, gyámoltalan feleségből, erős, önnálló szingli nő lett. Tudom mit akarok. És azt is,hogy mit nem. Dönéseimért egyedül én vagyok felelős és senki sem bírálhatja felül őket. Kizárólag számomra értékes emberekkel vagyok kapcsolatban. Nincs jópofizás. Akik körülvesznek, szeretnek és én is őket.
Ennyire egyszerű.
Csak el kell dönteni és megcsinálni.
Kifogások nélkül.
Kommentek