Eljött végre a pillanat, hogy döntöttél. Ebből elég és pontot teszel a végére.

Nekem ez a gondolat egy nap csak úgy bevillant az agyamba. Kis szikra.

Előtte eszembe nem jutott volna elhagyni őt. Végigmentem minden fázison… Sírás, könyörgés, megalázkodás, BOCSÁNATKÉRÉS vagy inkább bocsánatért KÖNYÖRGÉS. 

Később, amikor a halálát kívántam… Olyan rohadtul kilátástalan volt az életem, hogy egyetlen megoldás az lett volna, ha ő MEGHAL. Nem, ne gondoljatok itt gyilkosságra, én csak KÍVÁNTAM, hogy bárcsak meghalna balesetben. Elképzeltem a frontális ütközést egy teherautóval, lezuhan a hídról, meg hasonlók.

Aztán ez a fázis is elmúlt. Jött az, hogy mindig csak az előttem álló napra gondoltam. Hogy csak ezt bírjam még ki aztán lesz ami lesz.

A kis szikra pedig akkor villant be, amikor rájöttem, hogy évek óta mit csinál velem. Az a bizonyos fürdőszobai jelenet örökre megmarad bennem… Amikor rájöttem, hogy évek óta elfelejtek mindent amit velem tett… Ott és akkor, amikor kimondtam azt a bizonyos mondatot: MÉG CSAK 36 ÉVES VAGYOK, ÍGY KELL ÉLNEM??!! Akkor ugrott be, hogy pontosan egy évvel ezelőtt, pontosan így, pontosan itt, UGYANEZÉRT SÍRTAM. És, hogy akkor is ilyen rohadtul kétségbeesett, tanácstalan voltam, nulla kilátással -ami a boldog jövőt illeti. 

Akkor kezdtem gondolkozni mindenen és akkor jöttem rá, hogy alig emlékszem valamire.

Ezért kezdtem előbb naplót, később blogot írni.

Ez egy nagyon fontos lépés volt. Elsősorban azért, mert minden feljegyeztem, minden apró hülyeségét, elszólását, beszólását, amit akkor nem értettem igazán, de később egyszer csak összeállt a mozaik. Mai napig olvasgatom a régi bejegyzéseimet, NEM AKAROM elfelejteni. Szükségem van rá, hogy tudjam, mivel kell szembeszállnom és egyre erősebbnek érzem magam. Büszke vagyok erre, hogy képes voltam elmenni. Emelt fővel tudok végigmenni az utcán.

RÁJÖTTEM, HOGY ÉN JÓ EMBER VAGYOK.

Rájöttem, hogy nem ezt érdemlem. Ha szeretne, boldog lennék. Ha szeretne, nem bántana. A SZERELEM NEM FÁJ, A SZERELEM BOLDOGGÁ TESZ. 

Kezdetben, amikor teljesen kikészített, annyira, hogy zsibbadtam és szédültem- vigasztalgatott. Bizonygatta, hogy mennyire szeret és ő nem igazán akar megbántani engem, DE egyszerűen nem tehet róla, hogy ezt a reakciót váltom ki belőle… Ölelgetett, csókolgatott, néha még meg is dugott. Elnézést. Nem így beszélek különben, de ez… nem szeretkezés volt, szóval… 

Később már egyre ritkábban vigasztalt, míg végül egyszerűen otthagyott, úgy olyan idegállapotban. Az utóbbi pár hónapban gyorsultak fel az események, igazából ezek a fázisok mind az idén történtek meg.

És mivel jó ember vagyok, a légynek sem ártanék, akkor velem MIÉRT kell ezt csinálni? 

Erre mái napig nem tudom a választ. Szerintem ez lesz az egyetlen dolog ami örökre bennem marad:

MIÉRT.

Azon dolgoznod kell, hogy rájöjj, ki is vagy te valójában. Te NEM az a személy vagy, akinek a párod mond: lusta, ronda, trehány, semmirekellő, nulla, … úgysem kellesz senkinek – vagy éppen a kontrája, hogy mindenki téged akar megdugni. 

Ki vagy te? Milyen voltál mielőtt őt megismerted volna? Barátnőd milyennek lát most? TE döntsd el, hogy ki vagy, ne hagyd, hogy más mondja meg. Mik a vágyaid? 

Gondolkozz, gondolkozz, rengeteget. Szedd elő a jó tulajdonságaidat. Csak úgy gondold át magadban… NE a partnerednek mondogasd, semmit nem fogsz elérni veled. Itt csak RÓLAD van szó. Ebbe őt nem kell beleavatni, mert megint csak hatással lesz rád. 

Legelőször, amikor rákerestem az interneten a lelki erőszakra, megtalálta az előzményekben és jól kiröhögött. Napokig bántott a tudat, hogy milyen idióta vagyok, hát honnan lenne ez lelki erőszak, miket gondolok én itt a hülye fejemmel. Aztán megint a földbe döngölt (szavakkal). Aztán megint rájöttem. Tényleg hülye vagyok. EZ LELKI ERŐSZAK Ő MEG MENJEN A JÓ BÜDÖS FRANCBA. (A tagadás, hogy miben vagyok benne, amikor ÖNMAGAM előtt tagadom, az a túlélés egyik módja. De ha nem hagyod abba, SOHA nem fogsz kijutni. Egyszerűen MUSZÁJ, hogy tudatában légy, mi az ami történik veled. Testi erőszak vagy lelki? Vagy mindkettő???)

Akkor kezdtem óvatosabb lenni. A szükség olyan kapukat nyitott meg előttem, amire addig nem is gondoltam volna. Előző témámban már leírtam, hogyan kutassunk az interneten valamennyire biztonságosabban, ez sem 100%-os, de egy alapszinten megteszi. Nekem elég volt. Soha többet nem tudta kikeresni, hogy miket néztem az interneten. Egyedül jöttem rá mindenre. 

Lépésről lépésre haladva rájöttem, hogy tulajdonképpen szexuálisan is ki vagyok használva, nem mondhatom azt, hogy megerőszakolt, mert ÉN ENGEDTEM minden alkalommal, soha nem volt úgy, hogy nemet mondtam volna, viszont ő TUDTA, hogy én nem kívánom őt, TUDTA, hogy nincs kedvem – és mégis megtörtént. Azt is tudta, hogy nekem nem volt jó, hogy már soha nem jó, régebben a fürdőben sírtam egyedül, a legutolsónál pedig már akkor elkezdtem sírni, amikor még bennem volt. Nem bírtam visszatartani. Ez volt az az eset, amikor rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Aki kívülálló, és nincs vagy nem volt benne ilyen problémában, ne is próbáljon kritizálni. Ezt egy kívülálló SOHA nem értheti meg. Barátnőim sem értették, KÖSZÖNÖM, hogy nem kritizáltatok érte, lányok. 

Na most itt van. 

Előző bejegyzésemet azzal kezdtem, hogy még nem is sírtam amióta eljöttem tőle, hát most kezdenek felszabadulni bennem az érzelmek. MOST -ebben a pillanatban- sírok. Most, amikor tulajdonképpen nem tudok visszaemlékezni, hogy mikor volt az utoljára, amikor igazán jót szexeltem a volt férjemmel. 

Persze, jó volt régen, az oké, de mikor volt az UTOLSÓ JÓ? … 

Basszus. A rohadt életbe, hogy tudtam így élni????……….

Nem erről kezdtem írni, nem ez volt az eredeti téma, sajnálom. Most itt leragadtam.

MIÉRT???!

Miért kellett ezt tenni velem, miért adtam neki oda 17 évet az életemből, az egész teljesen értelmetlen. Legszebb éveimet egy paranoiás nárcisztikus idiótára pazaroltam, akiről azt gondoltam ismerem, közben kiderült, hogy ROHADTUL NEM, mert kettős életet él.. Velünk, a családdal, az ami ki van téve a kirakatba. A többi, a háttér, meg jobb ha meg sem tudom az összeset. Eleget tudtam meg így is. Mire kellettem neki én? Miért kényszerített szexre, ha megkapta azt máshol is?? Minek kellett ezt velem csinálni?? Miért készített ki idegileg? Miért nem állt elém, hogy azt mondja: NEM SZERETLEK TÖBBÉ, BELEBOLONDULTAM MÁSBA, VÁLJUNK EL

Rohadtul fájt volna az is, de legalább megúsztam volna ezt a rengeteg idegeskedést, nem kellett volna ennyi nyugtatót nyelnem miatta, csak azért mert akkora volt benne a feszkó a kettős élet miatt??!! És nem tudta másképp levezetni, hanem rajtam kellett???!!!

…………. Basszus.

Na de, mindenre van első alkalom. Arra is volt, hogy nemet mondtam neki. Megmondtam a szemébe, hogy addig nem fogok vele szexelni, amíg nem fogom KÍVÁNNI. És ezt akkor május 15-én amikor eldöntöttem, és végig ki is tartottam döntésem mellett. Soha többet nem engedtem magamhoz. Rohadtul nehéz és ijesztő volt végigcsinálni…. Az a rengeteg fenyegetés, követelőzés, szidás, amit kaptam ezért… elviselhetetlen volt akkor, de most már tudom hogy ez nagyon nagy lépés volt abban, hogy összeszedjem magamat és visszanyerjem önbecsülésemet. Még azt is a fejemhez vágta, hogy ha nem vagyok hajlandó lefeküdni vele, muszáj lesz neki találni egy nőt… (Ami MA röhejes, mert MA már tudom, hogy neki akkor már másfél éves kapcsolata volt a drága kis ringyó Erikájával.) 

Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg nőnek nem ilyen “egyszerű”… Tudom, hogy vannak, akiket nem kérdeznek, akik nem bírnak nemet mondani, nincs választásuk, akikkel egyszerűen megteszik. Akiket megerőszakolnak. El sem tudom képzelni azokat a borzalmakat.

Másik dolog, amit már régebben eldöntöttem, hogy nem akarok teherbe esni. Még véletlenül sem. Egy erőszakos kapcsolatból született baba sohasem fogja megjavítani a helyzetet, csak a nőt teszi még kiszolgáltatottabbá. Ha nem lett volna hajlandó óvszert használni, elkezdtem volna szedni én titokban a tablettákat. Volt egy idő, amikor szerettem volna harmadik gyermeket… De egy vidám hangulatban, véletlenül kiszaladt a száján: fáj a fa..om, úgyis te nevelnéd. … ??!!…  Azt hiszem itt akkor be is fejeztük a témát. Apai “szeretet”…..

Rohadék.

2 napja beszéltem vele…. MÉG MINDIG AZT HAJTOGATJA, HOGY NAGYON SZERETNÉ, HA VISSZAMENNÉNK!!!! Mi a fenéről beszél??? Örülhetne, most már mindketten szabadok, a kis ringyója is sikeresen tönkretette a saját házasságát, éppen a múlt héten váltak el. Mi decemberben fogunk. VÉGRE megvan a pontos időpont. És még mindig ezen lovagol, hogy menjünk vissza??? Hát ott a bazi nagy ház, költöztesse be a ribancot két lányával együtt (akiket mellesleg nagyon sajnálok a hülye anyjuk miatt, kicsi a város, mindent tudok róluk, hogy szenvedték végig a szüleik válását- 14 és 16 évesek, és teljesen tisztában vannak mindennel.)

Ja, emígy ő még mindig nem tudja, hogy tudok róla és Erikáról…..

KIS HUNCUT!