Szembeszálltam bántalmazómmal

Egy egész életre szóló seb, vagy csak heg marad bennem a házasságom miatt… Nem tudom még. 

Sírnom kéne már. Valahogy nincs rendben, hogy egyszer sem sírtam a 8 hét alatt, amióta eljöttem. Normális ez? Szerintem nem. Megint visszafojtom??

Pedig most nem az van, mint eddig, hogy elnyomtam a tudatomban és egyszerűen elfelejtettem..

Nap mint nap visszaolvasom a régi bejegyzéseimet, pont azért, hogy egy pillanatra se felejtsem el min mentem át. Kell nekem a tudat, hogy meg mertem tenni, hogy voltam elég tökös és szembeszálltam egy bántalmazóval.

Régebben már írtam, hogy komoly felkészülés előzte meg a távozásomat. Ha valakinek csak simán rossz a házassága, nem szeretitek egymást, kalap-kabát és szevasz. Elváltok, közös megegyzés és készen van. Ha mindkét fél normális. Na, egy pillanatig se gondoljátok, hogy nem tudom: SZÉP VÁLÁS NEM LÉTEZIK. De egyik fél sem kell, hogy szökjön otthonról, vagy féljen este, munkából hazamenet, hogy vajon melyik sötét sarkon fog az ex előbukkani… Veszekedni, pereskedni fogtok a vagyon felett- de nem fogjátok a testi épségeteket félteni. 

Ami engem illet, én konkrétan a lelki erőszakról tudok írni, de gondolom amit ma fogok közzétenni azt a testi erőszakot elszenvedők is fel tudják használni… És, azt is írtam már, hogy TUDOM, vannak erőszakos nők is, de én konkrétan csak az erőszakos férfiakról fogok írni.

Első, és legfontosabb:

NEM TE VAGY A HIBÁS.

Soha nem okolhat téged senki azzal, hogy miattad kell így viselkedni veled. Rosszat mondtál? A következő pillanatban elcsattant egy pofon? Ránéztél/ nem néztél, válaszoltál/ nem válaszoltál, nevettél/ nem nevettél, hallgattál/ nem hallgattál…. Folytatni végtelenségig lehet. Mi a következménye? Hogy őrjöng? Azt mondja kitapossa a beleidet? Meglökött? Megütött? Megvert? Netán kést vett elő? Téged fog okolni mindenért, de te ezt már megszoktad. Tudod már előre, hogy ha ránézel/nem nézel, válaszolsz/ nem válaszolsz……. ezt fogja kiváltani. Minden alkalommal. Aztán jön az őrjöngés, verés, Isten tudja mi még… (Engem MÉG nem vert meg. Elmentem mielőtt odáig jutottunk volna. De rengetegen írtok nekem, sokkal rosszabb helyzetben vagytok, mint én bármikor voltam… Ezért emlegetem a testi bántalmazást is)

Úgy érzed, valamit tenned kell, meg kell változnod, hogy jobb legyél, hogy elégedett legyen veled. Hogy ne bántson többet. Hiszen azért bánt, mert nem vagy elég jó. Jobbá kell tenni magadat.

NEM.

NEM NEKED KELL MEGVÁLTOZNI. TE EGY EGÉSZSÉGES, ÉP ELMÉJŰ NŐ VAGY.

Mindenki a saját cselekedeteiért felel. Ha te hülyeséget mondtál (szerinte), akkor nem te vagy az oka ha üvölt ez miatt. Ő az oka. A te hibád a hülyeség, az ő hibája az ordítás. NEKI kell megtanulni kezelni a helyzetet. Ha egy normális embernek hülyeséget mondanál, hogyan reagálna? Röhögne egy jót -nem? 

Jegyezd meg: amíg a párod saját maga be nem látja, hogy problémája van, SEMMI SEM FOG VÁLTOZNI. Lehet néha lecsendesedik a helyzet. Nálunk kezdetben évek teltek el 1-2 erőszakos kitörés között. Akkor még úgy nézett ki, hogy megbánta amit tett, visszanyerte bizalmamat, hittem neki. Azt hittem csak sima veszekedés volt. Hát nem az volt, most már tudom, de akkor még, huszonéves fiatalasszonyka voltam, kis naiv, hittem az emberi jóságban.

Aztán ahogy múltak az évek, szépen, lassan előbújt az igazi személyisége. Egyre gyakoribbak lettek a megalázások, egyre gyakrabban lettem rávéve szexre, úgy, hogy tudtam NINCS MOST KEDVEM de megtettem, hogy HALLGASSON. Ha nem tettem meg őrjöngés és veszekedés volt. Egyszerűbb volt engedni… És szépen lassan, leépítette az önbizalmamat, az önbecsülésemet, egy kis hernyónak éreztem magamat végül. Egy nagy nullának. Aki kívülálló, és nem ment át ilyesmin, azt kérdezi ilyenkor: hogy engedhetted meg? Nem engedtem. Megtörtént úgy, hogy nem is vettem észre. Egyszer csak ott találod magad valamelyik szoba sarkában összegörnyedve, tele félelmekkel és kételyekkel, legszívesebben eltűnnél ebből a világból, de nem teheted mert mi lesz a gyerekeiddel…? Tehát tűrsz inkább tovább, reggel a nap végét várod, éjjel pedig a reggelt. Múlnak a napok, hetek, hónapok és évek, nem tudsz mit tenni. Valószínűleg a párod a családfenntartó, neked nincs jövedelmed, ha volt is valamid már rég be lett “fektetve” valami irtó jövedelmező vállalkozásba- csak éppen te nem láttál abból egy fillért sem. Mivel nincs munkád, rá vagy szorulva, hogy konyhapénzt KÉRJ, mert önszántából nem adna. Minden vásárlás után elszámolás. Ha soron kívül betétre, vagy ne adj’ Isten sminkre, hajfestékre (fodrászhoz már rég nem jársz) kérsz, abból külön vita van.

Ismerős helyzet? 

Milyen gyakran találkozol barátaiddal? És a családoddal? Szüleid tudják mi a helyzet otthon? Nem, ugye? Persze, hogy nem.

Párod szép lassan elérte azt, hogy senkinek nincs kedve hozzád jönni. Te pedig inkább nem mégy senkihez mert abból is aztán gond van. Hol voltál?! Kivel voltál?! Miért ilyen későn értél haza?! Kinek kell ez, ugye?

És mit teszel? Alkalmazkodsz. Lapulsz. Nem mégy sehova, nem beszélsz senkivel, senki sem kíváncsi rád. Ezt hiszed.

Ő kontrollálja az egész életedet… A markában tart. Az övé vagy örökre.

Örökre??

EGY FENÉT. 

Gondold át, neked TÉNYLEG jó így élni? Mi lesz veled 10 vagy 30 év múlva? Hány éves vagy most?

Miért vagy még mindig itt? Nem látod, hogy sohasem fog megváltozni a helyzet? Partnered elismerte-e valaha, hogy erőszakosan viselkedik veled és szeretné kezeltetni magát? Igen? Szerencsés vagy. Támogasd. Van még esélyetek. 95%-ban egyik férfi sem fogja elismerni, hogy vele van a probléma. Nekem a pszichológusom mondta:

AMÍG FELHŐ VAN, ESŐ IS ESNI FOG.

Első és legfontosabb lépés, hogy kiszabadulj egy ilyen kapcsolatból, hogy tudatosuljon benned, ez így nincs rendben. Még véletlenül sem mondom azt, hogy ezt rögtön a partner pofájába kell vágni, ezt SOHA ne tegye senki. Te csak szépen olvasgass a neten. Olvasd más nők történeteit, olvasd olyan nők történeteit akiknek sikerült. Hosszadalmas folyamat, egyszerre nem lehet. Ne másoktól várj segítséget első lépésként. Először döntsd el mit akarsz. Ha kényelmesebb így élni, mert megvan a szép ház, autó, nyaralások, ti vagytok a mintacsalád és neked nem túl nagy ár mindezért, hogy néha megverjen egy kicsit, néha idegileg kikészítsen, akkor maradj. A te döntésed. Senki sem fog elítélni érte, mert valószínűleg senki nem is tud a problémádról. Nekem konkrétan anyósom döntött úgy, hogy neki megéri ilyen kapcsolatban élni, nem hagyta el apósomat végül. Pedig volt ám verés jócskán. Nem mondom, hogy megértem, de nem ítélem el. Mindenki a saját döntéseivel él.

A neten való olvasásról. Én Google Chrome-ot használok. Hogy biztonságossá tegyem ALAPSZINTEN, amire én egyedül jöttem rá és elég volt ennyi mert F nem tudta lekeresni mit néztem, a következőket kell tenni:

•  A jobb felső sarokban van a Chrome személyre szabása és beállításai.
• Beállítások
• Meglátod ki van beállítva, mint felhasználó. Ha a párod neve szerepel ott, akkor szépen X és kijelentkezel
• Jelentkezz be saját fiókkal
• Rögtön nyiss inkognitóablakot
• És máris böngészhetsz nyugodtan
• Amikor befejezted, ugyanúgy jelentkezz ki, a beállításokban EZT EL NE FELEJTSD.

Nem maradnak előzmények, és mivel a saját fiókoddal voltál bejelentkezve, nem tud semmit kikeresni.

+ tanács még: legyen 2 fiókod. Nekem is van- illetve volt, most már nem használom a másikat. Megtörténhet, hogy rá fog kényszeríteni, nyisd meg a fiókodat. Akkor szépen kinyitod neki a rendeset, ami nem az álnevedre szól 🙂

MINDIG INKOGNITÓABLAKOT HASZNÁLJ ÉS MINDIG JELENTKEZZ KI

Amíg vele éltem, mobilról nem használtam sem az e-mailt sem a Facebookot. A mobilomon képernyőzár. Mindig töröld a nem kívánatos sms-eket, Viber üzeneteket, híváslistából azokat a számokat CSAK amiket nem kell neki látnia. Ha mindent kitörölsz, gyanús lesz.

Legegyszerűbben úgy tudsz kijelentkezni mobilon a Facebookról vagy a Gmail-ből, hogy számítógépen megváltoztatod a jelszavadat.

Ja, a jelszó. Semmilyen közös dátumok, gyerekek nevei, háziállat ne szerepeljen benne. Mindenhez legyen külön jelszavad. Cseréld őket rendszeresen.

Ezek a tanácsok akkor jók, ha párod alapszintű számítógép ismeretekkel bír, nekem szerencsére így volt. Azóta hallottam már olyan programról, amely percenként felvételt készít a képernyőről, vagy minden billentyű lenyomást regisztrál. Na ez ellen már nem tudtam volna mit tenni.

Tehát ott tartottunk, hogy kezdj el olvasgatni, tudatosuljon benned, hogy ez így nincs rendben. Gondolkozz el azon, ki tudna neked segíteni. Van-e valaki, akiben megbízhatsz? Ha nincs, hívj SOS vonalat. Minden országban van. Beszélj a problémádról. Lényegtelen, hogy egy ismeretlennel teszed-e, akit az SOS vonalon hívtál, vagy egy ismerősöd, de KEZDJ EL BESZÉLNI. 

MONDD KI, HOGY ERŐSZAKOS PÁRKAPCSOLATBAN ÉLSZ. Mondd ki hangosan. Ez az első mérföldkő.

Én kimondani nem bírtam, Viberen írtam meg egy távol élő barátnőmnek. Egyszerűbb volt. Nem kellett a szemébe nézni. De így is borzalmas élmény volt, amikor leírtam az első mondatot. Többször próbálkoztam előtte, sehogy sem tudtam rászánni magamat, hogy kibökjem: Úgy érzem megőrülök. Kb egy hónap telet el attól, hogy eldöntöttem, megmondom neki, míg végül meg is tettem. IRTÓZATOSAN nehéz volt. Ha a közel lakó barátnők közül valamelyiknek mondtam volna, ők rögtön rohantak volna hozzám, tudom. Ezt még akkor nem mertem bevállalni… 

Nagyon nehéz megnyílni valakinek. Évekig azt mutattam, hogy boldog családban élek, minden oké, szerető férj, utazások, családi összejövetelek, szülinapi bulik, mindenki irtó boldog és jókedvű. A titkolás pedig tipikus, most már tudom. Ezzel senki sem dicsekszik. Minél jobban eltakarni. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mi történik a négy fal között. A pszichikai erőszaknak pedig, ugyebár nyoma sincs. Nekem az működött legjobban, hogy amikor magam alatt voltam, nem beszéltem senkivel néhány napig, amíg el nem “múlik”. Érdekes módon, amikor már előbb bejelentett vendégeink voltak, vagy mentünk valahova, akkor azt megelőző napokban egész normális volt a kapcsolatunk… Hát nem furcsa?!

Ha nem beszélsz róla, tulajdonképpen továbbra is beleegyezel, hogy testileg vagy lelkileg bántson. Ezt akarod? Hogy ne legyen semmi önbecsülésed? Így fogod leélni az életedet? Ne ringasd magad álmokba: ő soha nem fog megváltozni. A lelki erőszaknak is egy idő után látható nyomai lesznek: én lefogytam, mert állandóan hasmenésem volt. Annyira össze volt szorulva a gyomrom már végül, hogy egy tányér leves nem fért bele. Görnyedt járás, elgyötört arc- a fogyásomon kívül ezeket látták még rajtam a barátnőim. Arról pedig ne is beszéljek, hogy állandóan nyugtatókon és altatókon éltem. A kilók pedig csak mentek lefelé, megállás nélkül. Március és szeptember között 15 kilót fogytam, 170 cm magas vagyok és olyan 56-58 kg most. (Nincs mérlegem) Szédültem állandóan. Gondolom az miatt, hogy alig ettem. Lényegében, előbb-utóbb testi tünetek is lesznek. Vagy egyszerűen összeroppansz idegileg.

Szedd össze magadat és gondolataidat. Mit érzel most a párod iránt? Szereted? Utálod? Félsz tőle? Vagy más valami? Érezhetsz bármit, nem kell beszámolni róluk senkinek, EZEK A TE ÉRZÉSEID.  De fontos, hogy tiszta vizet önts a pohárba. Minden kapcsolatnak vannak jó és rossz oldalai is. Melyikből van több? 

El tudom majd viselni, ha egyre gyakrabban és jobban fog bántani?

Eljön majd az a pillanat, hogy egyszer nem fogom tudni megvédeni magamat?

Azokat a gondolatokat, hogy szegényke, olyan gyámoltalan nélkülem, a zokniját sem tudná megtalálni, szegényke szeret ő engem, csak nem tudja kimutatni, mit szólnak majd az emberek, beszélni fognak rólam…- ezeket most felejtsd el. Itt és most RÓLAD van szó.

NE FELEJTSD: MINDENKI SAJÁT ÉLETÉÉRT FELELŐS. 

Ebben szeretnék nektek erőt és biztatást adni. Ha nekem sikerült, nektek miért ne sikerülne?