Először is:

WOW!!!   18 EZER MEGTEKINTÉS A MAI NAPON!!!

Na most komolyan…

Ennyi még SOHASEM volt!! 

KÖSZI, HOGY OLVASTOK!!

Nagyon sokat jelent ez nekem! Először nem is hittem, azt hittem valami hibásodás, de aztán láttam, hogy a Facebookon is megosztottátok többen, lájkokat is kaptam 🙂 

Na ez aztán tud kedvet adni az íráshoz! 🙂

Visszatérve a témámhoz, amiért ideültem, hogy írjak…

Ma megint volt bent nálam az üzletben a ribanc férje… Hogy eldicsekedjen: most jön a bíróságról, ELVÁLTAK. Hogy a fenében lehet ez, ha ők később kezdtek bele mint én? Hát egyszerű a válasz, közös megegyezéssel gyorsabb. Nekem viszont eszem ágában sem volt így átadni. Hogy F-el bármit is megbeszéljünk… 

Nem lehet vele megbeszélni semmit normálisan. Pláne, hogy tudom, mindenre képes, csak, hogy ne kelljen neki gyerektartást fizetni. Hát mi volt az a picsogás az első vasárnap? Írtam róla a Brühühü F-módra c.bejegyzésemben… Képes volt annyira megalázkodni előttem, hogy KÖNYÖRGÖTT ÉS SÍRT??! Pedig tudta jól, hogy NEM SZERET, tudta jól, hogy SEMMI SEM VÁLTOZNA ha visszamennénk, képes lett volna a gyerekeket is oda-vissza ráncigálni, csak hogy neki ne kelljen fizetni? Mert mi másért tette volna? Akkor is furcsállottam, hogy miért az a vége minden mondatának, hogy vonjam vissza… Azzal jött nekem elő, hogy KEZDJÜK ÚJRA??! Hogy a jófenébe kezdeném újra, amikor az utóbbi hónapok alatt szó szerint terror alatt tartott bennünket otthon??! Hogy kezdeném újra? Ezzel jön nekem az 5.napon az után, hogy elmentünk? Ugyan mááár! Második alkalommal már fenyegetett is. Az pedig pontosan egy hétre rá volt, a második vasárnapon. Na akkor és ott be is fejeztem a találkozgatásokat. NAGYON rossz érzésekkel, olyan deja-vu érzésekkel távoztam a találkozóról.

Írtam már, hogy csak azért álltam rá, hogy beszéljünk, mert az a 2 óra hossza alatt, amíg összerángattam a dolgaimat a házból, nem sikerült mindent elhozni… ( Utolsó napjaimról az Előzmények és Utolsó napom F-el c.bejegyzéseimben olvashattok) Szóval, igen, hátsó szándékkal mentem a találkozókra. Nagyjából megszereztem mindent amit szerettem volna, mert lassan ideadogatta, amikor a gyerekekért jött és vitte őket edzésre. 

Na de vannak itt nekem a telefonomban fenyegető, őrjöngő, könyörgő és jópofizó sms-ek is tőle. Gondolom, azzal próbálkozik, mi jön be. Melyikre fogok reagálni. Hát, nem válaszolok egyikre sem. Csak a gyerekeket érintő témákra reagálok, többi nem érdekel. Az a trükk az egészben, hogy ő még mindig nem tudja, hogy én tudok róla és a ribancáról. Ezért is várja el, hogy irkáljunk egymásnak??… Ezt már megmagyaráztam neki az első találkozónk alkalmával. ÉN SZAKÍTOTTAM VELED. ÉRTED? VÉGE. Nincs mit irkálgatni tovább. De valahogy nem tudja megérteni. De erre is megvan a magyarázat: tényleg jobban tenné, ha kezeltetné magát. Csak aztán nehogy végül zaklatásba menjen át az egész.

Beszéltem ma az ügyvédemmel. December 18-ra van kitűzve a tárgyalás. És megint megerősítette: AKKOR IS ELVÁLUNK, HA F NEM AKARJA. Ez az első félelmem. A második, hogy elveszi tőlem a gyerekeimet. Ügyvédem szerint ettől sem kell tartanom, de akkor is… ezt nem tudja garantálni 100%-osan… hamarosan várható lesz, hogy meg kell jelennünk négyünknek a szociális központban, beszélgetésre. Lesz közös beszélgetés is, lesz külön-külön is. Gyerekkel is. Meg fogják kérdezni őket, hogy kivel akarnak éni… Oké, tudom, hogy engem fognak választani, ez nem kérdés, de akkor is… ott bujkál bennem a félelem, hogy mi van, ha.. mégsem? Mi van, ha valamilyen módon ráveszi fiamat, hogy hozzá pártoljon??! Lányomat nem fogja, abban biztos vagyok. A csajszi nagyon öntudatos, még csak most lesz 12 éves de nagyon is tisztában van ezekkel a dolgokkal-nem én mondtam neki, ő egyedül jött rá, nekem csak elmondja. SOHA nem beszélek az apjuk ellen.

A harmadik tétel pedig a gyerektartás. Tudom mennyire smucig. Tudom, mert még amikor ott voltam vele, akkor egy őrült pillanatában azt ordította, hogy HÜLYE LENNE ELVÁLNI, AKKOR GYEREKTARTÁST KELL FIZETNI, Ő PEDIG NEM FOG ENGEM PÉNZELNI, HOGY UTAZGASSAK!!!! …. Idióta.. Fizetésem fele rámegy a házbérre és a rezsire. A többiből pedig ebédet kell rittyenteni… Na de ezt nem fogom az orrára kötni, hogy tudom megoldani. Mert megoldom, nem téma. Amit akarok, azt meg is teszek, legyen szó bármiről. Számláink ki vannak fizetve, és enni is van mit. Ő pedig fizessen csak. Nem olyan olcsó 2 hetente versenyekre küldeni a fiunkat, pláne, hogy most már autóm sincs, valakit meg kell kérni, hogy vigye el- persze, hogy útiköltséget is felszámolnak.. Ki veszi meg nekik a téli ruhákat? Ki más, ha nem én… Szóval, ha a hülye fejével kicsit utánaszámolna, rájönne, hogy nem igazán marad nekem pénz utazgatásra, de jól van… Megvan a nyugalmam, amire vágytam… Most már csak záruljon le minden és teljen nyugodt leszek…

Ügyvédem szerint most már ne is emlegessem, hogy tudok a ribancáról, hanem amikor a szociális központba megyünk akkor lebegtessem meg a témát, OKVETLEN. Azt mondja, ott úgyis nők dolgoznak, hatásos lesz, higgyem el. Hát, oké. Elhiszem. Fel kell készülnöm mindenféleképp.. Gyerekekkel is többet kell beszélnem, de azt is óvatosan, nehogy valaki aztán azt higgye, hogy RÁBESZÉLTEM őket, mit mondjanak… Az orvosi látleletet is viszem magammal… Remélem, ahhoz a nőhöz kerül majd az ügyünk, akivel én elköltözésünk napján beszéltem. Mindenesetre ő azt mondta, majd megpróbálja úgy rendezni, hogy hozzá kerüljünk. 

ROHADTUL FÉLEK.

Ma rengeteget sírtam, most jön ki rajtam a rengeteg feszültség, amit eddig úgy látszik, csak elraktároztam… 

SOHA NEM FÉLTEM ENNYIRE. El sem tudom mondani. Mi lesz ha tényleg elveszi tőlem a gyerekeket????!

Mi lesz velünk akkor???!!!

Na abba akkor belehalok.