Apa apaszerepben

Amióta eljöttünk a házból, exem egész másképp viselkedik csemetéinkkel.

Hordja őket RENDSZERESEN edzésekre, táncra, hétvégenként az egyik délutánt nála töltik, igaz, nem sok beszélgetés van, főleg filmeket néznek az a 2-3 óra hossza alatt, de akkor is. A gyerekeknek sokat jelent.

Az már másik kérdés, hogy miért ülnek bent a szobában képernyőt bámulva amikor kint hétágra süt a nap, és vajon amíg a gyerekek tévéznek, apa miért a telefonját bámulja… – de oké. Ezt a véleményemet itt írom, kicsiknek nem kommentároztam semmit. Nem is szoktam kérdezgetni őket. Mesélik saját maguktól is… -Képzeld anya, apa megint telefonozott, nem is figyelt ránk! (Fiamnak ez nagyon fájó pontja, régebben is többször volt rá példa, amikor még ott voltunk, hogy ő beszélt apához, apa meg valakivel chatelt, MEG SE HALLOTTA miket beszél hozzá a gyerek.)

Na most őszintén, nem hiszem, hogy F egy fikarcnyit is törődik, úgy IGAZÁN a gyerekekkel. Ez a “közös” időtöltés is nagyon kényszeredett. Pedig senki sem mondta neki, hogy muszáj a gyerekeknek ott lenni minden hétvégén, senki sem mondta, hogy muszáj neki hordani őket edzésre, táncra. Saját döntése volt. Nekem meg eszem ágában sincs tiltani. … Idővel úgyis minden kiderül.

Vajon kinek akar ezzel bizonyítani? És MIT? Hogy milyen szerető apa? Attól fél, hogy megszólják, hogy nem törődik velük? Vagy ha kiderül (és kiderült már, csak nem tudom ő tud-e róla) hogy miket csinált, legalább az legyen enyhítő körülmény az emberek szemében, hogy mennyire törődik a gyerekekkel? 6 éve hordom őket edzésekre… 6 évig ő nem volt sehol. Minden alkalommal ez az én dolgom volt. Egyetlen szülőértekezletre sem ment el SOHA. Na, nem mintha most menne 🙂 

Gyerekek is mennek hozzá, de lányom már a szemeit forgatja, hogy majd megint mennek tévét bámulni. Azt itthon is birják csinálni… Ezt is ő mondta. Szóval, kiderül meddig tart a nagy buzgóság.

F-nek ott lebeg a szeme előtt, hogy vár ránk még egy bírósági tárgyalás is.. Ott akaraja majd bizonygatni, hogy milyen jó apa ő? Vagy mi a cél? 

A könyörgős, sírós-rívós napok után, amit leírtam a Brühühü F-módra c.bejegyzésemben, volt egy őrjöngős is. Olyan IGAZI. Amilyen ő valójában. Nem bírta ki 3 hétig sem, hogy sírdogáljon utánam… 😀 Felhívott.

-Mit hazudsz, hogy kifizetted az ügyvédet, amikor ingyenes a válás???! -ÜVÖLTÖTTT!!!

-Nem hazudok, kifizettem. – válaszoltam, higgadtan. Erre ő még jobban begurult.

-Nem igaz! El se megyek a tárgyalásra, aztán meg ELPERELEM TŐLED AZ EGYIK GYEREKET!

Kinyomtam. Na EZ ő. Ez az IGAZI F. 

De ki is borultam rendesen… Mi az, hogy elveszi az EGYIK gyereket? Miért nem mondta meg, hogy melyiket? Most ez milyen szöveg volt? Hívtam rögtön az ügyvédemet persze, mondom mikkel fenyeget F, megnyugtatott… Nem kell neki megjelenni a tárgyaláson, a válás meglesz. Nincs szükség az ő aláírására, elég, ha én nem akarok vele együtt élni, senki sem kényszeríthet rá. A gyerekeket meg nem veheti el tőlem. Ennyi. Mellesleg, az is kiderült mi értelme az EGYIK gyerek megszerzésének. NEM KELL FIZETNI GYEREKTARTÁST.

De ez is csak akkor lehetséges, ha a szülők így egyeznek meg, hogy egyik gyerek itt, a másik ott. Hát én NEM ADOM egyiket sem. Hogy együtt éljenek egy ilyen vadállattal??! Mertz az a heti 3-4 óra hosszára vissza tudja fogni magát, oké, de együtt élni vele? MÉG VÉLETLENÜL SEM!!!

Mellesleg, ez a telefonhívás akkor volt, amikor éppen dolgoztam. Pont ugyanaz a reakcióm lett, mint amit már ezerszer megcsinált velem: elkezdtem szédülni, remegtem, elkezdtem hisztérikusan sírni. Kolléganőm el sem tudta képzelni mi lett velem. Alig bírtam aztán megnyugodni, nem kaptam levegőt sem rendesen. Mint valami pánikroham! 

Viszont kell ez is. Legalább látom, hogy nincs itt semmi változás. A kétség szikrája sem jelenik meg. Nem kell attól félni, hogy egyszer csak elkezdek azon gondolkozni, hogy jól tettem-e, hogy elmentem.

Jól tettem.

Mindig több és több érv gyűlik össze.

Már az is elég volt, hogy miért mentem el, de a hányinger kerülget ha belegondolok… Ha nem lett volna olyan állat velem, akkor ma is ott lennék, nem tudnék semmiről, ő tovább hetyegne a kis ringyójával én meg azt hinném, hogy van egy jó kis családom, boldogan élnénk, amig meg nem halunk???!!!

És soha nem tudnám meg mi történik???

Szóval, a lényeg, hogy hetente néhányszor apukát játszik, de ezen kívül semmi. Gyerekekkel nem beszélget, nem tudja mik történnek velük… Mindkettőnek van mobilja, igazán írhatna nekik néha… Vagy ez már túl sok elvárás lenne tőlem?? Hát én is szoktam a gyerekeknek sms-t írni, pedig itt vagyunk, együtt, minden nap látjuk egymást!

Nem tudom. Nem tudom hogy az apukák válás után hogyan viselkednek a gyerekekkel… Majd még utánaolvasok…