Az előző téma folytatása…
Szerdán, mielőtt elhurcolkodtam volna, a szociális munkás figyelmeztetett. Nagyon nagy lépést, nagyon bátor lépést tettem meg, fontos, hogy KITARTSAK ez mellett. Azt is elmondta miért. Az ilyen típusú férfiak, akik ilyen módon élvezkednek a párjukon, alapvetően gyávák és gyámoltalanok. előre megmondta: legyek rákészülve, hogy lesz itt még sírá-rívás, könyörgés. De akkor is TARTSAK KI, ne felejtsem soha, miért tettem meg ezt a lépést amire rászántam magamat!!
… Pénteken d.e. már megvolt az első telefonhívás. Az üzletéből hívott fel… KITETTE A MINDJÁRT JÖVÖK TÁBLÁT…….
NA MOST KOMOLYAN.
Eddig ez még SOHA nem történt meg… Hogy miattam kitegye a táblácskát az ajtóra.
Hamarosan ki is derült, hogy miért tette ki. Elkezdett könyörögni, hogy menjünk vissza… SOHA nem fogom elfelejteni ezeket a beszélgetéseket. (volt belőlük néhány az első 2 hétben) Legfőképpen azért, mert félelem nélkül mertem vele beszélni, azt mondani, amit tényleg gondolok…
-Ezt most mégis hogy gondolod?!
-Komolyan. Megtanultam a leckét, kérlek gyertek vissza…..
-3 napja még azt mondtad hogy alig várod, hogy kitegyél onnan és házibulit csapsz, hogy megünnepeld!! Buliztál?
-Dehogy buliztam, nem is volt nálam azóta sem senki… Nem is akartam senkit látni… Még a műhelybe sem mentem le…
(Itt most nekem sajnálkozni kellett volna, gondolom.)
-Legalább akkor le birtál feküdni időben és kialudtad magad.
-Dehogy aludtam ki magam! Üres a ház, nem birok aludni… Gyertek vissza… Hiányzik a gyerekek civakodása, nincs élet a házban… Éjjel egyedül kell lefeküdnöm abba a nagy ágyba, csak forgolódom, nem jön álom a szememre.
-Írass ki altatókat az orvosnál. Az segít hidd el.
-Dehogy van szükségem gyógyszerre, nekem RÁTOK van szükségem.
-Hát a gyerekek mehetnek bármikor, ezt még szerdán megmondtam.
-De nekem nem csak a gyerekek kellenek, hanem te is… Nem érted?
-Nem, nem értem. Ott voltam. Évekig ott voltam. Még kedden is ott voltam. Nem kellettem.
-Tévedtem! Hülye voltam! Kérlek gyertek vissza!
-Dehogy megyek, eszem ágában sincs.
-De nekem szükségem van rád!
-Nekem nincs szükségem terád.
-Miért vagy ilyen kegyetlen velem? És durva is?
… Itt elnevettem magam. Megjegyzem, ő végig sírt. Vagy csak olyan hangokat adott ki. Nem tudom.
Miért vagyok kegyetlen?? Dehogy vagyok az. Egyszerűen magamra találtam. Rájöttem, hogy létezik élet nélküle is. Hogy nem ő világ közepe, hogy lehet olyan napom is amikor altató és nyugtató nélkül elvagyok reggeltől estig! És VAN ÉTVÁGYAM. És JÓÍZŰEN dupla adagokat fel tudok falni. Nem tudtam betelni a kajával!! Vacsorára 4 nagy tepertős pogácsa jó sok tejfellel megkenve, hozzá csirkepecsenye és paradicsom, meg még joghurt!!!! 😀 😀 Érdekes módon a hasmenésem is elmúlt, már az első napokban. (Ezért volt az orvos bizonytalan amikor a vizsgálat eredményein nem az volt, aminek lennie kellett volna a tüneteimet nézve- laktózérzékenységre gyanakodott, ezek szerint mégsem vagyok az.)
A gyerekek testén sincsenek kiütések azóta. Akkoriban bolhacsípésre gyanakodtunk, utóbbi időben egyre gyakrabban jött ki rajtuk, pedig nincsenek is állataink, honnan lenne bolhánk. Később olvastam, hogy a stressztől is lehetnek kiütések…..
Nagyon könnyen beleszoktam a jóba. Eszem ágában sem volt visszamenni, ezért tudtam már nevetni is rajta. Amikor bezártam a kaput és eljöttem, vissza se néztem, de tudtam, éreztem, hogy egy új élet kezdődik, olyan élet, amilyent én választottam saját magamnak, nem amibe bele vagyok kényszerítve. Na, nem kényszerített, senki, hogy F-hez férjhezmenjek, nem ezt akarom mondani. De az évek folyamán ahogy eldurvult köztünk minden, nem láttam kiutat semerre- na az volt a kényszerhelyzet.
Ha túlórázom, senki sem kéri számon. Anyu itt van a gyerekekkel, vacsiznak, elkészülnek, jó éjt puszit megvárják és alvás… Sosem jöttem még annyira későn, hogy ez miatt ne aludták volna ki magukat. Nyugodt vagyok, mert tudom, jó helyen vannak, senki sem üvöltözik rájuk, nem sírásra fogok hazajönni.
Nálunk abban merül ki a veszekedés, hogy ki menjen este elsőnek zuhanyozni. Ugyanis senki sem akar elsőnek. 😀 😀
Ha éjjel valamelyik barátnőmmel írkálok, mert akkor van időnk-az sem érdekel senkit. Ha hajnal 1-ig olvasok és reggel korán csörög az óra, senki sem dünnyög.
Ha egész nap nincs elmosogatva, és ha nekem este esik jól ( kikapcsolom az agyamat közben), akkor este mosogatok!! Senkit sem érdekel.
Egyszer olvastam, hogy a gyerekek nem arra fognak emlékezni felnőtt korukban, hogy vajon ragyogott-e az egész ház, hanem arra, hogy a szülők mennyi- és milyen- időt töltöttek velük. Ezért, mivel a gyerekeknek még mindig új a helyzet, hogy nem vagyok itthon állandóan, megpróbálom maximálisan kihasználni minden közös percünket. A mosogatás azért ér rá éjjel. Fontosabbak a gyerekek.
Már első naptól kezdve beállt ez a nyugalom… Picurka a lakásunk, de tele van velünk. Sok jó kis helyen is elfér. 50 négyzetmérre cseréltem a 260-at… És boldog vagyok ebben az 50-ben.
Persze, hogy nevettem F-en…
Vasárnapra kikönyörgött még egy találkozót is. Elmentem. Hogy miért??! Mert vannak még cuccaim nála, nem akarok vele annyira összeveszni, hogy ne adja ide… Évek óta nem mentünk kettesben kávézóba. Most sem ő akarta, hanem én, mert neki az volt a terve, hogy eldugott helyen találkozzunk-mert ő sírni fog és ne lássa senki. Hááát, amilyen állat volt velem az utolsó napunkon, eszem ágában sem volt szemtanú nélkül találkozni!!!! Mondtam, hogy vagy kávézó, vagy semmi!
Naná, hogy sírt megint. Ugyanaz a szöveg, azzal, hogy most még hozzáadta azt is, hogy vonjam vissza a válást. Most ezért könyörgött. Attól fél, HA ELVÁLUNK, AKKOR ÖRÖKRE ELVESZÍT. Szeretne velem mindent újrakezdeni. Életem végéig a tenyerén hordozna. Soha többet egy hangos szó nem lenne a házban. Csak vonjam vissza… Válaszom:
-Nem vonok vissza semmit, az ügyvédnek már kifizettem. Ha akarsz új kezdést akkor ez pont alkalmas lesz.
(Itt megjegyzem, én nem Magyarországon élek, de mivel legtöbb olvasóm ott él, egy kis magyarázat. Nálunk akkor is el lehet válni, ha a másik fél nem egyezik bele, és ha meg sem jelenik a tárgyaláson. Ezt kell fizetni. Ha mindkét fél beleegyezik, akkor ingyenes. ÉN FIZETTEM.)
-Vond vissza, odaadom neked azt a pénz. Kifizetem a házbért is, csak gyertek vissza, próbáljuk meg még egyszer. A lakást tartsd meg, fizetem én a házbért, amíg be nem látod, hogy milyen jó leszek hozzád….
-Nem fogok visszamenni, már a gyerekek miatt sem. Eszem ágában sincs őket ide-oda rángatni. Nyugodtabbak vagyunk most.
-Gyertek vissza…
-Miért?
-Mert NEKEM szükségem van rád. Szeretlek…
-Én nem szeretlek és nincs rád szükségem.
-Akkor is gyere vissza.
-Minek menjek vissza, ha nem szeretlek?? Nem érted? Megint csak az lenne, amit TE akarsz. Hol vagyok itt én?
-A szeretet is megjönne idővel.
-???!
És közben meglebbentette a gyerektartás témát is…. Hmmm…. Hát innen fúj a szél.
Mi is itt a lényeg?! Hogy nem akar gyerektartást fizetni?……
A másik dolog, amit még akkor nem tudtam, h megcsalt. Akkor még csak sejtettem, hogy irkálgat valakivel.
De most, MA, amikor ezt írom, hát irtózatosan szánalmas. 2 éves kapcsolata van titokban és még könyörög, hogy menjek vissza??! Mit gondolt, hogy annyira ügyesek a drága Erikával, hogy sohasem fogom megtudni? Hát az emberek alig várták, hogy ilyen lépést tegyek, mindenki most jön elő az infókkal… Végül kiderül, hogy mindenki tudott róluk, csak én nem? De ez már nekem nem számít, nem ezért jöttem el. Ha nem lett volna olyan idióta, hogy terror alatt tart otthon, akkor még mindig ott lennék és nem kéne gyerektartáson gondolkoznia!!! Akkor még mindig nem tudnék semmiről és élnék vakon tovább.
Kávézás után hazakísért és nagyon bánatos szemekkel nézett rám. Meg akarta simogatni a karomat, de félreléptem, NEM BÍRNÁM ELVISELNI, HOGY HOZZÁMÉRJEN.
ROHADÉK.
Új életem lesz és te nem leszel benne.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: