Anyósom is támogat, hogy elhagytam a fiát!

Vasárnap d.u van, gyerkőcök apánál…. Én pedig megint csak a blogot írom. És borocskát iszogatok közben…

Röhögtem magamon amikor ma hazaértem a bevásárlásból, nagy diadalmasan, hogy márpedig ma bort fogok inni -és kiderült, hogy csak vizes poharaim vannak…. Nagy buzgón elhoztam magammal a bornyitót, de a 3 garnitúra borospohárból egyiket sem pakoltam be   …  

 Nem is érdekel. Ezek csak tárgyak. Mindent lehet venni – boldogságot és nyugalmat nem.

Ja, az hogy a gyerekek apánál vannak? Ez már egészen megszokott dolog lett. Hétvégenként elég sokszor ott vannak, hétköznap pedig ő hordja őket edzésre és táncra. MINDEN ALKALOMMAL. Nem én kértem rá, a saját döntése volt. Ahhoz képest, hogy amikor elkezdtem dolgozni, ez őrült nagy probléma volt számára, nem tudom mit magyarázott a szüleinek, de még azok is elhívtak engem beszélgetésre, hogy HOGY KÉPZELEM azt mondani a fiuknak, hogy neki kell majd hordani a gyerekeket esténként. Mi van??! Mi az hogy hogy képzelem?? Hát az apjuk vagy nem?? Apósom szerint nem jó módon mondtam meg a fiának, különben is, előbb VELÜK kellett volna ezt megbeszélni, mert ők hajlandóak hordani a gyerekeket bármikor. OOKÉÉÉ. De itt tegyük még hozzá, hogy ők reggel 8-tól este 8-ig bent vannak az üzletükben, 60 éven túl vannak mindketten, agyonra strapálják magukat minden áldott nap- és még a hülye fiuk kötelezettségeit is átvennék? Csak azért, hogy az ne hisztizzen?? UGYAN MÁR. És akkor mi lesz ezzel megoldva? Semmi. Az égvilágon semmi. Tulajdonképpen ezen a bizonyos beszélgetésen csak apósom tartotta nekem az agymosást, anyósom a fejét fogta egész idő alatt és az asztalt bámulta. Amikor 20-25 perc szöveg után ő befejezte, azt mondanom sem kell, hogy szóhoz sem jutottam, akkor otthagyott bennünket és elment. Többek között olyanokat mondott nekem, hogy a fiától tudja, hogy ÉN nem akarom rendbehozni a házasságunkat, nem várom haza jókedvűen és mosolyogva (ETTŐL A MOSOLYGÁS-MÁNIÁTÓL MÁR A FALRA TUDNÉK MÁSZNI!!!! Azt hiszi, ha valaki mosolyog akkor minden rendben??! Vagy mi az egész lényege??!), nem kap otthon elég szeretet, pedig igazán észrevehettem volna, hogy MENNYIRE MEGVÁLTOZOTT. Mármint a fia. A fia változott meg. Aztán amikor elmondta a mondanivalóját, otthagyott bennünket.

Mondom anyósomnak:

-Nem tudom a fiuk miket mesél maguknak, de otthon nem, hogy jobb lenne, hanem egyre rosszabb a helyzet. Egyre agresszívabb. Félek hazamenni.

Anyósom rámnézett, ennyit mondott:

-Tudom és elhiszem. Én még ma is őrzöm az orvosi látleleteket, amiről apósod még mindig nem tud. 

(Kékre-zöldre verte anyósomat egy alkalommal… Láttam a saját szememmel, anyósom mutatta nekem akkor a véraláfutásokat…)

Nekünk kettőnknek nem volt szabad beszélni. apósom sem és F sem engedte… Az utolsó hetekben sajnos egyszer sem tudtam anyósommal beszélni ezen az egy alkalmon kívül, hogy tudta volna mi történik otthon. F állandóan nézte a mobilját, hogy benne van-e a számom a híváslistában. Akkor még nem tudta kitörölni.

Nagyjából ez volt az utolsó kommunikációnk anyósommal, mielőtt elpakoltam volna a házból. 

Kb 2 hete éltünk már itt a lakásban, amikor felhívott. Hogy szeretne velem beszélgetni. Hogy szeretné tudatni velem, hogy ez hogy mi elmentünk, ez köztünk nem változtat semmit. Hogy nyugodtan forduljak hozzá, ha bármire szükségem van, vagy csak egy kis beszélgetésre felhívhatom, úgy mint régen…

Mondtam, hogy én őt hívni nem fogom, nem tudhatom apósom ott van-e vagy nincs, aztán még őt fogja szivatni azzal, hogy minek beszél velem… Ja jut eszembe… Akart após tartani nekem egy agymosást, rögtön másnap, ahogy eljöttünk. Hogy milyen hülye megoldás volt ez tőlem, meg hogy képzeltem, hogy EKKORA CIRKUSZT HAGYTAM A HÁZBAN!!! (Hát komolyan mondom, betojok!! Jó hogy nem mentem és rakodtam még össze magam után, ja és még a port is letörölhettem volna, kis porszívózás, ablakmosás… ) Meg, hogy MIÉRT NEM SZÓLTAM mire készülök, akkor ŐK találtak volna valami megoldást. HAHÓ!!! Ki beszél itt róluk??! Itt kettőnkről a fiáról és rólam van szó!! Mi ketten voltunk ebben a párkapcsolatban, nem?? 

Különben épp a vacsorámat faltam amikor felhívott. 2 percig sem tartott ez a beszélgetés, mert egyszerűen szépen, kedvesen leráztam. Nem mondtam neki semmi sértőt, semmi csúnyát, egyszerűen tudattam vele, hogy most már nem vagyok köteles hallgatni az ő agymosásait. Nem így szó szerint, de ez volt a lényeg. Tulajdonképpen addig sem lettem volna köteles, csak a családi béke miatt tettem. Meg is haragudott rám úgy rendesen, hogy így mertem vele beszélni. Nem érdekelt. A vacsorámat akartam folytatni. 

Na a lényeg, hogy visszatérjek anyósomra, eljött hozzám, és elmondta mi történt akkor az utolsó napon, amikor én eljöttem. D.e.mi ketten beszéltünk, pont amikor már folyamatban volt a költözés. Meghallotta a férfi hangokat (költöztetők) a háttérben. Amikor letette a telefont, nem szólt senkinek. Azt mondja, TUDTA, ÉREZTE, hogy eljött az a nap. (Mondtam én már neki régebben többször, hogy ennek válás lesz a vége.) Aztán már csak azon izgult, hogy sikerüljön időben eljönnünk onnan, azért is sietett ő oda akkor elsőnek a házhoz, nem F-el mentek együtt, mint ahogy gondoltam. Hogy figyelmeztessen, a szomszédok már beköptek. Amikor a fia elkezdett őrjöngeni az üres házban, megmondta neki. Akármennyire is a fiam vagy, de megérdemelted. Ezt akartad, most megkaptad. 

Nem tudom így volt-e, de nem látom okát, hogy miért hazudna nekem anyósom. A gyerekek mehetnek hozzájuk is, ezt sem tiltottam meg egyszer sem. Sőt, azóta hozzájuk is többet mennek, mint előtte. Ő VELEM is jóban akar lenni, ezt látom is rajta. Mondta, hogy amíg bírtunk beszélni -amíg nem volt megtiltva- az egész szenvedésem minden pillanatát átélte velem együtt, mert pontosan tudta min megyek keresztül. Vele is ez történ pár évvel ezelőtt. Azóta már többször beszéltünk telefonon… Meséltem neki E és F történetét. Mellesleg, amikor a problémáink elkezdődtek, talán tavaly, nem is tudom mikor mondta nekem, hogy apósom volt ilyen bolond amikor szeretője volt. Hát végül anyósomnak lett igaza. Tényleg szeretője volt F-nek. És nem csak egy futó viszony… Ez már egy kapcsolat, ha 2 éve tart.

Közben ő még mindezek után elkezdett nyomozni a fia viselt dolgai után, érdeklődött E-ről is meg ki tudja miket tudhatott meg, de azt mondta a haja égnek állt. Most oda jutottunk, hogy apósom is megtudta mindezeket a kis angyalka fiáról, és üzente anyósomon keresztül, hogy miért nem járok én hozzájuk kávéra? Menjek nyugodtan. Na, mi ez a nagy pálfordulás? Nem érdekel. Kávézni anyósommal fogok csak, apósom ugyanolyan agresszor akár a fia. Nem kérek belőle. Most már módomban áll válogatni, hogy kiket akarok látni és kiket nem. Apósomat konkrétan, nem kívánom látni sem….

Anyósom azóta rendszeresen ellát mindenfélével, konyhára valókkal, mondanom sem kell, hogy ez mennyit jelent. Többször fel szokott hívni, hogy megkaptuk-e a gyümölcsöt, amit a fián keresztül küldött, mert attól fél, hogy amilyen hülye, kidobja az első kukába, vagy ő zabálja fel- ahelyett, hogy a gyerekeknek adná 😀 Megkaptunk még minden gyümölcsöt eddig, darabszám is stimmelt 😀

F-el én nem szoktam találkozni, csak sms-ben ír, ha van mondanivalója. Amikor a gyerkőcöket viszi, a ház előtti parkolóban vár rájuk, hál Istennek ide soha nem is akart feljönni….

Következő témám az lesz, hogy hogyan könyörgött és sírt F, hogy menjünk vissza hozzá…  NA NEM ŐSZINTE SÍRÁS VOLT, NE GONDOLJÁTOK…..