Utolsó bejegyzésem után felpörögtek az események… Akkor, kedden 29-én már tudtam, hogy másnap megyünk. A lakást már kibéreltem, a költöztetőkkel meg volt beszélve, hogy másnap reggel 9-re jönnek, és még egy utolsó pillanatos segitséget is kaptam, realista baratnőm nem utasitott vissza, hogy eljön segiteni az autójával. Mellesleg nem is egy helységben élünk. Végül édesapjával jöttek (!!! ). Utólag derült ki, hogy milyen jó volt, hogy ketten segítettek.. Kedden este megint zárt ajtóra értem haza. F alig akart beengedni. Nem érdekelt már, csak a másnapon járt az eszem. Ezért is hibáztam. Elfelejtettem a mobilomra rátenni a képernyőzárat, elfelejtettem kitörölni az sms-eket, amit a főbérlőmmel irkáltunk. Elvált nő, agresszív ex férj, nehéz válás. Rengeteg közös téma, maximálisan mellettem áll, aggódik, félt, tanácsokkal lát el. Ezért is egyezett bele, hogy 30-án és ne elsején költözzünk. Sms-ek tehát mobilban maradtak. Az este egy rémálom volt. F nekem esett, hogy ki az a K.M. ŐRJÖNGÖTT. Állítólag látott engem valaki, hogy beültem az autójába! Azt sem tudtam kiről beszél!!! Addig csavargatta a témát, hogy kiderült … ez a bizonyos K.M. megosztotta egyik bejegyzésemet a Facebookon!! ( pár nap múlva közeli baratnőm felvilágosított… hogy kiről van szó… K.E. férje. Hogy ki ez a nő? Az a nőci,akitől a drágalátos férjem egyszer a nadrágot vette, vagy ribanc vagy ringyó becenéven emlegettem. ) Az egész sztori lényege: a férj tudott róluk már régóta és valószínűleg így akarta felhivni a figyelmüket erre. Mi lett ennek az estének a vége? El akarta venni a telefonomat, nem adtam, elvette útleveleinket, a többi papírunkat nem találta, szerencsére annyira el volt borulva az agya, hogy nem is merült fel, hol vannak és miért. Megint volt lökdösődés, ráncigálás, szorongatás. Saját bevallása szerint csak azért nem veri szét a pofámat, mert az bizonyítható és ezt nem engedheti meg magának. Rohadtul féltem! Tőle is, de legfőképpen attól, hogy meglátja a mobilomban az sms-eket amit a főberlőmmel irkáltam, hogy másnap költözködöm… Kb 2 óra hossszáig tartott ez az egész… Megint mindennek lemondott … a rossz anyától kezdve a kurváig. Rossz anya azért, mert már 2 hete egész nap dolgoztam 8-21 ig, a kiképzés miatt, mivel eleve úgy vettek fel, hogy vagy főnök, vagy helyettes leszek – ezt otthon el sem mondtam mivel már így is előre beosztotta nekem, hogy mire költhetem a fizetésemet- és sokszor nem is tudtunk bezárni pont 21- kor. A déli órákban volt egy kis szünetünk, messze nem elég, hogy főzzek vagy bármilyen házimunkát végezzek. F szerint ezért voltam rossz anya. Anyutól egyszer kértem, hogy hozzon ebédet, őrjöngés lett belőle… mivel már előzőleg kitiltotta anyut a házból. Egyszer-kétszer főztem éjjel, de képtelen voltam ezt rendszeresen csinálni. Hullafáradtan értem haza minden nap, a millió információtól zsibogott az agyam, alig vártam, hogy ágyba kerüljek. A gyerkőcök is hazavártak minden este, persze hogy elsőnek hozzájuk mentem a szobába, hogy beszéljünk pár szót és mielőbb tudjanak aludni… Végül, mivel más megoldásom nem volt, anyósoméktól kértem segítséget ( MINDEN TILTÁS ELLENÉRE ), akiknek csak úgy mellékesen megjegyzem, éttermük van…. Kurva meg azért, mert nem mutatom a telefonomat… amiben EGYÉRTELMŰ, hogy valami pasitól vannak üzenetek. Végül bevettem 2 altatót és mobillal a párnám alatt elmentem aludni. Reggel, ahogy F elment otthonról, biciklire pattantam és elpörköltem a szociális központba, hogy bejelentsem: ma elköltözöm otthonról és a gyerekeket is viszem magammal. Miközben meséltem, hohy miért, a szociális munkás észrevett az alkaromon egy zöldes foltot. Kérdezte honnan, mondtam, valószinűleg a tegnap esti civakodás nyoma. Egyből a rendőrséget tárcsázta és bejelentette az esetet… Orvoshoz is elküldött. Költöztetők a szomszédos utcában vártak, ahogy meg volt beszélve, a ház elé nem is álltak amíg nem hordták ki az összes cuccot egy rakásra… Féltem, hogy valamelyik szomszéd szól F nek. És szólt is. Kb 2 óra hossza alatt mindent összerángattunk barátnőmmel amit csak találtunk, sajnos nem volt módomban előre készülni a hurcolkodásra… Amikor bezártam magam mögött az ajtót, semmit sem érezem azon kívül, hogy EL INNEN…DE MIELŐBB!!! Úton voltam a lakás felé, amikor anyósom hivott… Háttérben hallom, F őrjöng: … MEGÖLÖM!!! MEGÖLLEK!!!! HALLOD???!!! 5 perce sem volt, hogy eljöttem… HOL VAN A SZÁMÍTÓGÉP???!!! Anyósom volt a telefonnál, F a háttérben ordítozott. Gépet visszakaphatja, ha kimásoltam belőle amit akarok, ezt mondtam anyósnak. Továbbította. ELLOPTAD A GYEREKEKET!! FELJELENTELEK!! Higgadt hangon elmondtam neki, hogy bejelentettem már mindenhol, hogy viszem a gyerekeket… Aztán leráztam őket. Letettem. További események aznapról: Orvosnál voltam, mint kiderült a testem tele volt véraláfutásokkal, zúzódásokkal. Látleletet készített. Ő is jelentette a rendőrségen. Anyós és após azt akarták, menjek be hozzájuk beszélgetésre… Nem mentem… Tovább nem vagyok köteles hallgatni az agymosásukat… Fiamért elmentem az iskolába és hazavezettem. Előző este megmondtam neki, hogy suli után már az új otthonunkba fog jönni. Lányom már az előző napokban volt velem a lakásban, ő is segített a hurcolkodásnál. Anyu már ide hozta az ebédet nekünk. Első héten anyu itt volt reggeltől estig. Hurcolkodásom napján ugyanúgy mentem dolgozni. Senki nem tudott róla a munkán… Csak amikor közeledett a 17 óra, akkor fogott el a pánik. Szóltam a munkatársnőmnek, ha F-et látja, hívja a rendőrséget. Kikerekedett szemeit látva elmondtam neki mi történt… De F nem jött. Csak a fenyegető üzenetek érkeztek… Első estémen külön F-től… BEZABÁLTAM amikor hazaértem. Nem vettem be altatót. Mellesleg, minden ellenére, hogy milyen volt reggeltől estig a napom, egyetlen nyugtatóra sem volt szükségem. A vérnyomásom tökéletesen normális volt. Hogy miért??! Mert eljőtt az én időm, amikor saját kezembe vettem a jövőm irányítását. Hihetelen mekkora erőt adott ennek a tudata. HAMAROSAN ÚJABB RÉSZLETEK ÉS FEJLEMÉNYEK.
Kommentek