Előzmények

Hogy miért ez a hirtelen elköltözés? Hirtelennek tűnik nektek, akik olvassák a blogomat. 2 hétig nem írok semmit, aztán meg paff! máris hurcolkodom otthonról… Mondhatom, nekem nem volt hirtelen. Attól a pillanattól kezdve, hogy behívtak állásinterjúra, minden MÉG ROSSZABRA fordult. Ez nem az a meló volt, ahol apósom mellett dolgoztam volna titkárnőként. Nem. Erre én jelentkeztem. Első pillanattól kezdve, ahogy csak tudott, mindenben keresztbetett, probált meggátolni, zsarolt, őrjöngött, fenyegetett… Minden napunk arról szólt, hogy zavart otthonról, szokásos lett az hogy nem birtam este bemenni, végül már úgy indultam haza a munkáról, hogy előtte bevettem egy nyugtatót. És nem felet. Egészet. Fèltem hazamenni. Ahogy közeledtem házunkhoz, valami vacogás fogott el, remegtem. Gyomrom görcsben. És még csak utána kezdődött a tortúra… MINDEN NAP. És minden nap egyre durvább volt. Teljesen össze akart roppantani… teljesen kikészíteni, hogy idegösszeroppanást kapjak… EZT MONDTA IS… Utolsó esténken kikutatta zsebeimet, pénztárcámat, táskámat. Megtalálta a nyugtatót. Szerencsére az ügyvéd névjegykártyáját nem… Előző nap adtam be a válópert… Utolsó esténken, amikor már bevettem a 2 altatót és lefeküdtem aludni, lefilmezett. Az éjjeli szekrényre tettem mellém a tablettákat, hogy látsszon mit szedek, majd elkezdett higgadt hangon beszélni hozzám. Ahogy meghallottam, tudtam. Filmezett. Bizonyítékot akart arról, hogy gyógyszerfüggő vagyok és beszámíthatatlan… Másnap amikor ezt meséltem a szociális munkásnak, meg azt is, hogy orvos irt ki tablettákat, pszocholóvgushoz járok, azt mondta, ez nem ellenem bizonyíték. Sőt. Inkább F ellen. Mert kezeltetem a gondjaimat, nem takargatom hanem segítségért fordultam. Utolsó héten abban a terror házában már minden szabad időmet lakáskeresésre használtam. Könyörögtem közeli barátnőmnek, hogy segítsen, mert ennek végül tényleg idegösszeroppanás lesz a vége!!! Egyik nap a munkán látom, volt tőle 2 nem fogadott hívásom, meg egy sms: HÍVJ FEL!!! Talált kiadó lakást!! Bútorozott, rögtön beköltözhető!!! Másnap már el is jöttem megnézni, egyből beleszerettem… 2 nap múlva már kifizettem. Eredetileg az volt a terv, hogy október folyamán lassan elhordok ide olyan dolgainkat amit F nem venne észre, de gyorsan kiderült, hogy nem fogok birni tovább várni. Fenyegetett azzal is többek közt, hogy addig fog járni hozzám cirkuszolni a munkára, amíg felmondást nem kapok. Persze, hogy nem örült, hogy egyedül találtam melót… igy nem birt kontrollálni. Az, hogy apjával dolgozzam, az sem tetszett neki, de apuci megigérte, hogy kapok szabadnapot bármikor, pici fia bejöhet amikor csak akar (engem ellenőrizni- ez kimondatlan maradt, de mindenki tudta) … Meglepődött a família amikor bejelentettem. F szerint nem kellett volna az elsőt rögtön elfogadni… vagy jobban át kellett volna gondolni… Egyetlen ajánlatot nem kaptam hónapok óta. Vagyis lett volna, de feketén. Hát azt meg köszönöm. Ugyanígy voltam a lakással is. Rögtön az elsőt elfogadtam. Igaz, drágább mint amire számitottam, de bútorozott. Nem kell most ilyesmire költenem. Őszintén megmondva nem is tudom hogyan oldottam volna meg a bútorokat most így. Ha tavasszal mentem volna el akkor lett volna idő, hogy összespóroljak még egy keveset. Nem is merek belegondolni, hogy mik történtek volna addig. Egyre jobban közeledtünk ahhoz a ponthoz, ahol egyszer csak elkezdett volna verni is. Ebben 100% biztos vagyok. Milyen jó, hogy a gyerekeket még a nyáron felkészítettem… Hogy tisztában voltak vele, hogy ez így nincs rendben. Próbáltam elmagyarázni nekik, hogy egy rendes családban nyugalom és szeretet van. Nekik nincs mihez hasonlítani, ha ebben nőttek volna fel, akkor azt hitték volna, hogy ez a normális családi élet, aztán egyszer ők is így viselkedtek volna??! Így most legalább megvan az esélyük, ha csonka családban is, de egészséges gondolkodású felnőttekké váljanak…

Azóta, ahogy eljöttünk, nem volt itthon sírás. Volt pár nappal ezelőtt a fiamnak egy kis szomorkodása, hogy jó lenne úgy együtt lenni mint régen, de átbeszéltük. Hogy emlékszik-e amikor majnem minen este sírva aludtak el. Sírt-e elalváskor, amióta itt vagyunk. Emlékszik-e hányszor vitte őt apa edzésre… és most hányszor viszi. Régebben soha, most rendszeresen. Emlegettem olyan barátait, akiknek szülei elváltak. Hogy tudja, nem ő az egyedüli. Végül, amit előtte is már ezerszer is elmondtam, a felnőttek azért válnak el, mert EGYMÁST nem szeretik. A gyerekeket ugyanúgy szeretik tovább… Megnyugodott, én meg örülök, hogy végre elmondta mi bántja. Régebben mindent magába zárt. Ezt is egy pozitív lépésnek tartom.

Persze, hogy nem mindegy nekik… akármilyenek is vagyunk, de akkor is az ő szüleik… Ez a legszorosabb emberi kapcsolat…

• FOLYTATÁS HAMAROSAN…