Körbe-körbe karikába

Nem akartam már megint a veszekedésünkről irni, az volt a terv, hogy kicsit pozitivabb hangnemre váltok, de nem birok!!! 

Különben, meg amint tegnap kiderült, nagyon is hasznos, hogy leirok mindent, mert elmúlik 1-2 hét, és a megtörtént eseteket teljesen kiforgatva emlegeti F. 

Tegnap konkrétan azzal a tervvel állt elő, hogy húzzak el én innen a jó büdös francba, mehetek anyámhoz. Mert ő igy nem tud tovább élni. Ő itt igyekszik mindent rendbehozni, én meg semmit sem teszek…

-Dehogynem teszek, nem látod, hogy állandóan szépen beszélek veled? Az ebédedet megkapod mindig pontosan és frissen?

-Nekem ez nem elég! Ettől többet mutass!

-Mit mutassak, ennyi telik tőlem… ez van.

-Például miért nem adhatok neked puszit??

-Mi van? Mit akarsz puszilgatni azzal a száddal, amivel nemrég még azt mondtad hogy kitaposod a beleimet?!

-Az régen volt.

-1 hónapja. Nem annyira régen. És ha régen is, akkor mi van? Nem számit már?! Szépen mondtam márciusban, hogy hagyd abba, ne zaklass, nyugodj le, nem akartál. Te tényleg nem vagy tisztában azzal, hogy mit tettél velünk? Tényleg nem érted, hogy ez a gyerekeknek milyen?? Tudod te milyen állandóan félelemben élni??

-Milyen félelem, ugyan már, túlzás. Miket beszélsz, ne hazudj.

-Emlékszel mit mondott a pszichológus? Hogy kezeltetni kéne magadat?! 

-BLA, BLA, BLA. Hülye szöveg. Az a terápia is egy nagy nulla volt. Nekem ne magyarázzon senki, hogy mit tegyek.

-Oké, de akkor mit vársz tőlem? 

-Hogy megváltozz. 

-Rendben, én megváltozok tegyük fel, és veled mi lesz? Te megváltozol? 

-Nekem nem kell, én normális vagyok. Te vagy megbolondulva. 

Ebben a stilusban zajlott ez egész. Szerencsére MINDIG ugyanazok a témakörök körül forgunk, egy lépéssel nem jutunk előre, közben ettem szőlőt, őt is megkináltam KEDVESEN, majd ettem barackot, azzal is KEDVESEN megkináltam, ami szerinte provokáció volt.

Provokáltam, szerinte, a higgadságommal.

Hát most min boruljak ki, ha az egész hülyeség, amiről beszélünk.

Feljött a nem létező pasim is. Hogy miért nem ő tankolja az autónkat. Meg, hogy miért nem fizeti ő a fodrászt nekem.

Meg ha már anyámhoz nem akarok elköltözni, menjek el hozzá.

Meg hogy tett nyomkövetőt az autóra, most már mindig tudni fogja, hogy hol járok.

Amikor megkérdeztem, hogy ha ezt tudja, akkor miről beszél, hogy vasárnap reggel, amikor a lányom megjött a tengerről  -szerinte én már 7-kor elszöktem itthonról, DE Ő EZT NEM TUDHATJA, mert aludt, ki tudja hol voltam!!!- miért nem nézett utána a jó kis gps-én, hogy hol vagyok. Hát nem birt, MERT ALUDT. Akkor meg miről beszélünk???!!   Honnan szedi, hogy hánykor mentem el itthonról???

Ha elkezdek dolgozni, egy hónap után kidobat a munkahelyemről.

Ha elkezdek dolgozni, tönkremegy a házasságunk.

Ha elkezdek dolgozni, meg ne lásson férfi munkatárssal az utcán, mert rögtön kidobálja a cuccaimat az utcára! Haza se jöjjek akkor!!

Hogy bizzon ő bennem, ha mindig valahova elszököm itthonról?

Hogy bizzon ő bennem, ha mindig átmegyek telefonálni a másik szobába?

Hogy bizzon bennem, ha nem számolok be minderől, hogy kivel mit beszéltem??!

Milyen anya vagyok én, hogy EGYSZER  fiam nem tudta, hol vagyok??!

Ilyenek. Nem hozott ki a sodromból. Minél tovább maradtam nyugodt, ő annál idegesebb lett.

Elviszi a számitógépet, átnézeti mit csinálok, amikor inkognitó ablakokat nyitok meg.

Na itt nevettem már. Nézesd csak. Lehetőleg valakivel együtt csináljátok. Nem leszel boldog attól, amit találni fogtok…

(Megtalálja a blogomat?? Jujjuj, betojtam. Ha pedig a haverjával együtt találják, akkor jó kis olvasmány lesz, legalább elszórakoznak vele egy darabig, van itt mit olvasni. Legalább akkor kiderülnek F-ről egyes dolgok… )

Emigy ezek mind üres fenyegetések… Nem lesz ebből semmi… 

Na meg még azzal is előjött, hogy ezek szerint őneki most már egy csaj után kell néznie. Mert látja, hogy velem már nem lesz semmi. És, hogy ÉN KÉNYSZERITEM őt erre a lépésre. 

Mondtam neki, hogy ez az ő saját döntése (mint ahogy én eldöntöttem, hogy amig nincs a válópapir a kezemben, SENKIVEL nem fogom a levet összeszűrni, legyen bármi is, vagy tartson ez a tortúra bármeddig is- persze ezt neki nem mondtam, nem is fogom), ne fogja rám.

Meg, hogy ha beleőrül a féltékenységbe, akkor az is az én hibám lesz. Hát, azt válaszoltam neki, hogy megőrülni nem olyan könnyű, nyomozzon kicsit jobban utánam, hátha akkor kiderül rólam valami, amitől megnyugszik.

Ma reggel úgy ment el itthonról, hogy VIGYÁZZAK, mert lehet, hogy 1-2 óra múlva visszajön és ha nem vagyok itthon, akkor jaj nekem.

Gyerekekkel pedig megbeszéltem. Amit az előző bejegyzésben emlitettem. Hogy ha apa olyannal jön elő, hogy elküldjük anyát ,hogy lakjon a mamánál, akkor NE IJEDJENEK MEG. Soha nem fogom őket itthagyni. Ha megyek, akkor velük megyek, de ezt meg már tudják, megbeszéltük. Fiam megint kiborult és sirt, hogy NEM AKAR ILYENEKRŐL BESZÉLNI!!! Én elhiszem, szegényke, de nem láttam más megoldást, ezt sem bővitettem, csak tudtukra adtam, hogy az nem fog működni, és ne ijedjenek meg. 

Egyre valószinűbb, hogy nem fogok birni tavaszig várni. 

És azt sem birom tűrni végtelenségig, hogy MINDEN NAP elmondja, hogy szedhetem a sátorfámat….