Anyósom beavatása

Szerencsém, hogy a barátnőm férje külföldön dolgozik, épp mondtam neki, hogy üdvözölje, mert ezzel én is nagyon jól jártam, hogy ő nincs itthon… Este is hivhatom, csak annyit zavarok bele az esti programba, hogy nem birta végignézni az Éjjel-nappal Budapestet!! 😀 Remélem van ismétlés 😀 Nagyon kiboritott szerdán, hogy elmaradt a terápiám, rá voltam készülve, ezer kérdést tettem volna fel a pszichológusomnak. Na erre nem ő szokott válaszolni, hanem engem rávezet, hogy mi helyes választás, vagy jó döntés. Igy maradt a barátnő, szegények jól birják… Másikat meg nappal szoktam nyaggatni… 

SZERETLEK BENNETEKET, CSAJOK!!!

Elmeséltem neki, hogy voltam anyósomnál és szóltam neki, hogy ha elkezdek dolgozni, a fia lapátra fog tenni… Ez nem új, mondtam már neki régebben is. De ahogy közeledik a szeptember, egyre többet emlegeti F a válást. Valamelyik nap is… amikor azt válaszoltam neki, hogy oké, váljunk el, akkor témát váltott. De minek mondja akkor meg, ha nem akar beszélni róla?

Anyósomnak elmondtam azt is, hogy a lányom fél F-től. Hogy én is félek tőle (ezt a lányom nem tudja). Hogy fiamnak néha dühkitörései vannak, néha meg sirógörcs fogja el – 9 évesen, amikor már túl van azon az időszakon, hogy sirjon, ha nem bir szétvenni 2 legó kockát… Meg azt is mondtam, hogy tisztában vagyok vele, hogy AZ Ő FIA, de emitt meg az unokáiról is szó van. Válasz: Ő A FIAM, DE TE IS AZ ENYÉM VAGY. Na most?? Erre mit lehet mondani?? 

Anyóssal azért vagyunk igy, ahogy, mert apósom is ilyen idegbajos. Anyósom tanácsai egy ideig beváltak, csak az a baj, hogy F túltesz az apján is. Mert apósomnak vannak normális időszakai, amikor nincs elborulva az agya, akkor mindene a család, akkor állandóan azon kattog az agya, hogy hogyan biztositsa a család jövőjét. Apósom dühkitörései rövid ideig tartanak. Nekik is voltak ilyen problémáik, de ők 50-pár évesen kerültek bele, apósomnak volt egy fiatal pipije, a gyerekek már felnőttek voltak. Nálunk meg nem megcsalásról van szó. Mi a harmincas éveinket tapossuk még. Nálunk kicsik a gyerekek. Ezt magyaráztam anyósomnak. Hogy nem egyforma a két helyzet. És ha a fia úgy dönt, hogy elválunk, akkor NE beszéljék le róla. Mert az apjától mái napig fél, az apjára hallgat. Képes lenne lemondani a válásról ha az apja azt mondja.

Ezt a döntést nekünk kell meghozni, kettőnknek. Ők hiába szeretnék azt, hogy mi maradjunk együtt, egyre biztosabb, hogy nem fogunk, de ezt mi kell, hogy elrendezzük, erre kértem anyósomat. Hogy ne szóljanak bele, ne akarjanak békitgetni bennünket.

Azt is mondtam, hogy ez nem holnap fog megtörténni, nem is biztos, hogy az idén, nem tudom mikor.

(Igazából, ha rajtam áll, akkor kora tavasszal. De nem tudható, hogy F-nek mik a tervei.)

F nagyon ellenzi, hogy munkába álljak.

Pedig anyagilag is sokat lenditene rajtunk, főleg rajtam… végre járhatnék fodrászhoz rendszeresen!!! Végre vehetnék ruhákat, cipőket a gyerekeknek, az nélkül, hogy előtte egy hétig veszekedünk… F-nek is jobb lenne, hát ha nem kérek ilyenekre pénzt, akkor több marad a hülye hobbijára…

De nem ez a baja neki, hanem, hogy majd ott megismerkedem másokkal, lesz egy új baráti köröm.. Hát ez az utóbbi nem annyira biztos, de hogy meg fogok ismerkedni más emberekkel GÁTLÁSTALANUL (  !!! ) az már biztos. Ja, és nekem az “emberek” nem csak férfiakat jelentenek, hanem nőket is 🙂 Alig várom már, hogy kikerüljek ebből a burokból. Már igy is szereztem barátokat a blogomon keresztül, mondhatom, nagyon jót tesz. Igy mindig van valaki, akihez fordulhatok, és ANNYIRA jó, hogy ilyen sok ember tud türelmesen végighallgatni….

A munkahelyemen meg EGYÁLTALÁN nem fogok problémákról beszélni, ezt már elhatároztam, hanem NEVETNI fogok és MOSOLYOGNI. Ez az új cél. Ha F nincs a közelemben, egész más ember vagyok, nincs bennem (akkora) görcs. 

Remélem eljön az az idő is, amikor már nem kell ennyit nyavalyogni, realista barátnőm szerint határozottan stabilabb lettem. Hát ez csakis nekik köszönhető.

Szösszenetek, amiket azért irok, hogy el ne felejtsem időközben:   

Tegnap városszerte kiragasztgattam hirdetőtáblákra, hogy angolórákat tartok… Telefonszámmal, ahogy azt szokták is.

F-nem nem jelentettem be előre, mert csak akadékoskodott volna, szokásához hiven.

Mivel anyósomék üzletének kirakatára is kiragasztottam, nem lett volna értelme titkolni, igy kint hagytam a megmaradt reklámlapokat az asztalon…

Reakció:

-NA MI VAN, MOST MÁR MINDENKINEK MEGADOD A TELEFONSZÁMODAT?!

-Nincs rajta a nevem.

-Na, tudni fogják “azok”, hogy ez kinek a telefonszáma!

(AZOK?! Nem firtattam kikre gondol…)

Másik téma. Kártyázunk fiammal a gyerekszobában. Hirtelen benyit.

-Mi ez a nagy elvonulás? Miért mentek külön?

(Minden este kártyázunk kb egy hónapja, most a nyári szünetben kezdtük, de MINDIG a gyerekszobában voltunk. Ő a nappaliban vagy kompizott nagy bőszen, blog, fórumok, e-mailek, a tévében mindig hülye műsorok, amik CSAK őt érdeklik, minket hármunkat nem, de muszáj, hogy az menjen, hát akkor inkább a gyerekszobában voltunk… De ez eddig különösebben senkit sem érdekelt, nem is volt téma.)

-Hát itt vagyunk minden este….

-És mit szólsz, ha én is ideülök veletek kártyázni??! HE?

-Gyere. 

Erre kiment és becsukta az ajtót.

Később, amikor már lefektettem fiamat, megyek vizet inni, azt mondja:

-Na mi van, most már ez minden este igy fog menni?

-Mire gondolsz?

-Hát hogy ti ott külön, én meg itt egyedül.

(Most vette észre?! Igaz, tegnap nem kompizott, későn, kb fél 11- kor ért haza este… Hobbizni volt…)

-Nem gondolod, hogy magányos vagyok??!!

Ezt ő kérdezte tőlem. Hát nem tudtam mit mondani rá. Engem nem érdekel, hogy ő magányos-e vagy sem… Elég a saját bajommal foglalkozni, mit képzel, hogy vegyem őt is a nyakamba? Vagy megint azt akarja, hogy lökjem félre a gyereket és vele legyek inkább…  (Csak egy megjegyzés: a lányom nyaral, vasárnap óta állandóan együtt vagyok a fiammal, a dadogása csökkent, nem sirdogál ok nélkül. Sokkal stabilabb az állapota.) Ami tévé bámulást jelent, nem szólunk egymáshoz semmit, csak “együtt” tévézünk. Hát engem a tévé nem köt le. 

Március óta nem nézek tévét, pláne vele nem – esténként.

Március óta a könyveket falom, minél zaklatottabb vagyok, annál többet olvasok. A könyv jó. Mindenhova lehet vinni. Ha beleélem magam, ha jó a téma, nincs időm a saját bajaimmal foglalkozni, elvonja a figyelmemet. Ha 1-el kevesebb tabletta, az már siker. 

HA VALAKINEK VAN ÖTLETE VAGY ELKÉPZELÉSE, HOGY MI JÁTSZÓDHAT LE F FEJÉBEN, AMIKOR A VÁLÁST EMLEGETI, AZTÁN MEG ELKERÜLI A TÉMÁT, KÉREM: IRJA MEG!!! EGYSZERŰEN NEM TUDOK RÁJÖNNI, MI JÁTSZÓDIK LE A FEJÉBEN!!!