Nem fogjátok elhinni.
ANYÓSOM olvasott egy cikket, felhivott, hogy figyelj, olvasgattam az újságot és ez egyik irásban ráismertem az én IDEGBAJOS FIAMRA.
Anyósom mondta igy.
És miről szól a cikk? A nárcisztikus férfiakról.
Valóban, a hideg kirázott tőle. Ez lenne a válsz mindenre???
Összefoglaltam néhány pontban amit találtam…
* Elbűvölő, sármőr
Igen, amikor megismerkedtünk, végzős gimnazista voltam, mindent megtett, hogy elcsábitson. Nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet-e nekünk összejönni. Az ő családja az egyik legismertebb, leggazdagabb a mi kisvárosunkban, generációk óta. Én pedig, gyári munkások leánykája, hát..hogy is mondjam.. állandóan zavarban voltam mellette… Kezdetben meg sem mondtam, hol lakunk, szégyelltem.. Nem is nagyon meséltem az otthoni körülményeinkről, hogy anyu épp válófélben volt a részeges mostohaapámtól, alig van mit ennünk, mert anyura gerincműtét vár, fekszik egész nap…
Hiába öltöztem én mindig a legjobb ruháimba, akkor is, látszik az, ha kopott, nyúlott vagy régi. Szóval, TUDTA, hogy anyagilag nem vagyunk egy szinten. Rohadtul hülyén éreztem magam, amikor az évzáróra kellett volna készülni, ruha, cipő, frizura… Én meg azt sem tudtam mit csináljak… Előjött a frappáns ötlettel, hogy miért nem “ugrom” el a legközelebbi nagyvárosba ruhát venni? Basszus!! A buszjegyre nem volt pénzem, nem hogy ruhára!!!! Végül a cipőt bolhapiacon vettem meg, a ruhaanyagra anyu kért kölcsön, a varrónővel pedig megbeszélte, hogy majd műtét után fizetjük. A fodrásznőt pedig egy utolsó lebujban találtam, jó olcsó volt, ami a lényeg… Páromnak akkor GYÖNYÖRŰ voltam….
Emlékszem a bankettre… Jött értem éjfél után 1 órakor, úgy beszéltük meg, hogy ne túl későn, mert neki másnap már dolgoznia kellett. Tanulság:
-Első voltam, aki hazament. Lemaradtam a buli legjobb részéről.
-Minek kellett, hogy ő hazavigyen? Hogy tudassa mindenkivel, hogy itt ő a HATALOM. Bevonult a parkolóba a fekete, lapos sportkocsijával, hadd lássa mindenki… Esetleg ha van még pasi, akinek tetszem, kisebbségi komplexusa legyen őmellette. Emigy egy liba voltam, tényleg. Mert nekem is imponált azért, hogy a pasimnak milyen az autója, függetlenül, hogy NEM ezzel hóditott meg, hanem az állandó csodálatával, bókjaival, hogy nem tud élni nélkülem….
A többiek is hazajutottak valahogy, akiket nem vitt haza senki, azok is. Csak akkor ezen nem gondolkoztam. Azt hittem tényleg azon aggódik, nehogy kidörgölje a cipő a lábamat….
Mai fejjel kérdem én: miért nem a saját szintjéről választott barátnőket??! Az elődeim is hasonlóan, egyszerű munkás szülők leánykái voltak. Egy sem volt olyan akinek a családja megengedheti magának minden évben a távoli nyaralásokat, repülővel, persze. Egyiknek sem volt több autó a családban. Pároméknál akkor 3 autó volt, de csak azért mert az öccse kiskorú volt, különben 4 lett volna. Pedig vannak/voltak gazdag lányok a városunkban! Ezeknél soha nem is próbálkozott!!!
Miért? Mert mi felnézünk rá, istenitjük, nekünk csodálatos az a rengeteg utazás amiken ő részt vett és tátott szájjal hallgatjuk.
Vacsorára vitt minden hétvégén…Engem, aki előtte alig tudott késsel, villával normálisan enni…Nálunk otthon úgy volt, hogy felvágtuk a húst, aztán villát jobb kézbe és abáld befelé! Hát ez más világ… Elegáns világ…Persze, hogy elvakitott…. És beadtam a derekamat…
Egy hónap után szerelmet vallott. Én nem. Mondtam, hogy addig nem, amig nem érzem azt igazán. Végül nem tudom mikor, de sokkal később én is szerelmet vallottam, de nem tudom már…szerelem volt, TÉNYLEG??!!
Fél év együtt járás után már a házasságot emlegette. Nem hittem neki. Végül az is megtörtént…
Addig már mindenféle utazásokra elvitt, mondom, elcsábitott, de úgy rendesen.
*Rengeteget beszél a munkájáról és önmaga pótolhatatlanságáról
Mindig ő tud mindent a legjobban, az üzletünkben is. Egekig magasztalja önmagát, hogy milyen jó befektetéseket csinál, közben meg az egész semmit sem ér. Pár hét múlva belefullad minden újitásba. Ha más mond neki valamit, pl a szülei, hogy már ne magamat emlegessem, nem csinálom még olyan régóta, egyszerűen hülyének nézi őket.
Azt hiszi megáll a világ, ha ő nem jelenik meg valahol.
Ha az ő hobbijával kapcsolatosan valaki az ő megkérdezése nélkül vesz vagy tesz valamit, órákon át képes orditozni (NEKEM, nem annak akiről szó van), hogy miért nem kérdezte meg tőle, rögtön megmondta volna, hogy mit csináljon. Ilyenkor hiába próbálom mondani, hogy nem biztos, hogy mindenki a TE véleményedre kiváncsi, vannak, akik szeretnek egyedül dönteni… Ki vagy te, hogy tőled kérdezzék??!!- nem ér ez semmit, olaj a tűzre.
*Sikertelenségéért másokat okol
Ehhez csak egy példát mondok. Egy időben a házasságunk megromlását a szüleire és sógornőmre fogta. (!!!) Mielőtt hazajött volna, mindig benézett még anyósomékhoz is az üzletükbe. Mire hazaérkezett, már füstölt a méregtől… És őrjöngött. Anyósomék miatt, különböző, szerintem teljesen idióta okokból.
*Manipulálja környezetét
Erre akkor jöttünk rá, amikor egyszer anyósom engem kérdezett meg, hogy mi a baj a fiával, furcsán viselkedik amikor bemegy hozzájuk. Hát én elmondtam neki, hogy nekem miket mesél. Mondom, anyósommal mindig is elég jó volt a viszonyom. Látta, hogy duzzog, hogy durván beszél velük, de nem akart nekik mondani semmit, hogy mi a baja.
Amikor elmeséltem a verziót, amit én hallottam itthon ő a teljes kontráját mondta, hogy mi történt náluk.
Aztán már, csak, hogy ellenőrizzük, az az idő alatt amig F hazaért tőlük, anyós felhivott, hogy mi történt bent, és érdekelt bennünket, mi lesz nekem bemesélve. Hát jócskán ki lett szinezve minden. Ami a legborzasztóbb, hogy rólam is bemagyarázott nagyon sok mindent, végül az egészben, úgy jöttünk rá, hogy egymás ellen akar forditani bennünket!!!! Anyósomat és engemet. Gondolom, zavarta őt az, hogy én tartom a kapcsolatot a szüleivel, amig ő csak berohan hozzájuk napi 5 percre..? vagy nem tudom!!!!
*Nincs benne empátia
Itt már irtam erről:
Az utolsó tételnél.
Hozzátenném még azt is, hogy amikor a fiunk elesett a bicajával, összeverte magát, csupa véres zúzódás, akkor első kérdése: MI LETT A BICIKLIVEL?
*Bármilyen, neki nem tetsző kérdést számonkérésnek vesz
-és rögtön támad is. Visszaforditja a kérdést, hogy végül nekem kelljen védekezni!!! Addig sem vele foglalkozunk, ugye.
*Magabiztos a szövege akár igazat mond, akár nem
Pontos számadatok, mindig percre pontosan tud mindent, hogy mikor történt, hihetetlen részletek…. Csak az a baj, hogy egy hét múlva már elfelejti miről beszélt. Elfelejti a meg nem történt részleteket, hiszen mindennapi eset, hogy hazudik… és ki a fene tud ennyi hazugságot a fejében tartani??!! Ezt csak hosszú távon lehet észrevenni.
Új ismerősök el vannak ragadtatva a szines, élménydús beszámolóktól.
Ezzel engem is megfogott… 17 évvel ezelőtt….
*Elvárja, hogy kiszolgálják, de viszonozni nem fogja
Konkrét példa: vasárnap, amikor már korán elment, én készitettem neki a szendvicsét!!! És ezt természetesnek vette, függetlenül, hogy igy vagyunk, ahogy. (Igazából azért készitettem, hogy vidáman húzzon el otthonról a jó büdös francba, megért egy szendvicset…. mert el is húzott) De előző nap, amikor én dolgoztam, én készitettem el az ebédünket miután hazaértem, pedig ő is simán tudta volna!!!!
*Kisajátitja párját önmagának
Ez is nagyon rávall. Még azt az időt is felhányja, amit a gyerekekkel töltök.
Múlt idő. Most már nem érdekli, legalábbis úgy tesz. Lényegében sokkal többet vagyok velük együtt mostanában.
Arról is irtam már, hogy amikor sétáni indultunk, ő duzzogott legjobban, hogy nem mellette megyek, hanem valamelyik gyerek mellett!!! Ezért már nem is sétálunk együtt!
Azt akarja, hogy csak a mi üzletünkben dolgozzak és akkor maradjak ott egész napra, amikor neki kedve szottyan hobbizni, vagy elmenni valahova! Hát NEM. Nem az ő érdekeit nézem tovább. Nézem a sajátomat és gyerekeimét, addig amig nem késő.
“Röviden” ennyi 😀
Hasonló témákról olvashatsz itt , itt és itt angolul
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: