Belelendül F rendesen és újra. Tegnap vettem nyugtatót. Nem, nem kockáztathatom, hogy az nélkül legyek itthon. Összeroppantana végül. Tegnap is bevettem egy felet, épp csak annyi, hogy frappáns válaszokat tudjak adni az nélkül, hogy remegne a hangom.
Újra provokálom őt. Szerinte. Tegnap ebéd közben hallgatnom kellett volna, hogy milyen semmirekellő nagy nulla vagyok, ezt olyan finoman adagolva szokta előadni, különböző “bizonyitékokkal” egybekötve, hogy milyen haszontalan vagyok, de ELLENÁLLTAM. Nem roppantam, nem sirtam, hanem válaszolgattam neki türelmesen, hangomat nem emelve. De megvédtem magamat. Erre elkezdett orditani rám, hogy megint felcseszem az agyát, az étvágya is elmegy, aztán meg nem bir majd pihenni ebéd után, MIT POFÁZOK NEKI ÁLLANDÓAN??!!
Na most..amig ő azt fejtegette, hogy milyen szar vagyok, addig nem volt semmi gond a pihenésével. De amint elkezdtem védeni magam, felbőszült.
De ami pozitiv, hogy emlegeti a válást.
Úgy látszik ezen jár az ő esze is.
Lehet, hogy tényleg azt várja, hogy összejöjjön nekem ez a munka ami kilátásban van és akkor fog lépni valamit??!! Nem tudom.
De mondta, hogy ne számitsak sok mindenre. Mármint váláskor, amikor a vagyont fogjuk osztani.
Tudom, hogy hülyeség, tudom hogy megint egy liba vagyok, de tojok a vagyonra, ha egyszer a békémet visszakaphatnám már.
Kaptam tegnap egy sms-t. (anyutól – de ezt nem mondtam meg neki)
Éppen vacsorázott. Odacsapta a kést a tányérhoz, hogy NA, MEGYEK ÉN INKÁBB A MŰHELYBE, HOGY NYUGODTAN IRKÁLJ.
-Ó, nyugodt vagyok én. Miért nem birod már egyszer elfogadni, hogy nekem is irnak az emberek??
-Éppen erről van szó. Hogy emberek irnak.
(Neki az ember = férfi. Akkor mi a nő? Állat??! )
Nem válaszoltam semmit. Gondoljon, amit akar. És tényleg, lement a műhelybe. Nem múlt el 5 perc, visszajött. De ez megint az a fajta bejövés volt, amit már tegnap is leirtam, hogy szó szerint egy mozdulatból kinyitja az ajtót ÉS már bent is van a szobában. Hátha rajtakap valamin… Pl, hogy telefon van a kezemben…?
Nem volt. Erre ( a sors már csak ilyen) ELKEZD CSÖRÖGNI a mobilom. Anyósom hivott. F-nek egy mukkot nem mondtam meg ki az, meg a válaszaimból sem tudta kiszűrni. JAJ DE ETTE A FENE!!! Anyós csak azért jelentkezett, hogy hazafelé menet beadna a gyerekeknek egy kis gyümölcsöt, de várjam meg kint az utcán, mert siet. Kimentem a ház elé, jön utánam F, hogy “Te meg kire vársz??!”
Igen, mostanában leselkedik utánam. Megyek egyik szobából a másikba, utánam jön, hogy hova megyek és mit csinálok.
Tegnap indultam itthonról, ő a garázsban pepecselt, erre fél szemmel látom, hogy kukucskál. Odafordultam, visszarántotta a fejét, de LÁTTAM.
-TE MEG MIT LESELKEDSZ?- kérdeztem.
Nem válaszolt. Lapult.
Egyszerűen szánalmas. Más szavam nincs rá.
A fejemben állandóan az jár, hogy miket fogunk csinálni a gyerekekkel, ha külön leszünk…
Szabad hétvégék, amikor azt csinálunk amit csak akarunk!!! Elképzelni is hihetetlen…
Éjjelekbe nyúló kártyacsaták?? Nagyon rákaptunk a römizésre mostanában 🙂
Kisebb kirándulás??
Vagy fürdőbe megyünk??
Lehet nem lesz rá pénzem, sőt valószinű, de akkor is, most EZ tartja bennem a lelket. Most ezek az apró tervek segitenek túltenni magamat a mindennapokon.
Valamint az, hogy a fejemben már berendeztem a nem létező bérelt lakás nappaliját, befestettem a falakat is EGYEDÜL, mert képes vagyok rá, mert mindig is szerettem kreativkodni, de F soha nem engedte. A nappalim a fejemben nagyon csajos. Tele van virágokkal, narancsszinű a fal, és sarokgarnitúrám van, hiszen a kis lakásban ez a legpraktikusabb 🙂 Van egy csomó virágmintás diszpárnám is. A fürdőben pedig, ahol kád van, teszek egy zuhanyfüggönyt, ami szintén virágmintás 🙂
Ha szombaton vagy vasárnap 11-ig alszunk, és nem lesz kedvünk nagy főzőcskézéshez, elmegyünk a mamához ebédre (anyu), vagy összedobunk néhány szendvicset, vagy hozunk pizzát.
Barátok és barátnők előtt bármikor nyitva az ajtó. Pizsamabuli? Jöhet az is.
Eleget voltunk burok alatt. Eleget vagyunk visszafogva, szabályozva, irányitva.
ELÉG VOLT.
Ma reggel már 8-kor elment itthonról 
Hihetetlen milyen megkönnyebbülés!!!! Hobbizni ment, olyan 100km-re van már itthonról ha minden igaz! 🙂
Estig nem is fogom látniiii … jupiiii …
Ennek köszönhető, hogy reggel megláttam…
********************************************************************
A CAFEBLOG KEZDŐLAPJÁN VAN A BEJEGYZÉSEM!!!
*********************************************************************
Jól feldobta a napomat, pláne amikor megláttam a nézettséget! 😀
Valami hasonló. Talán annyival vagyok előrébb, hogy én egyedül nevelem a gyermekem. Lehet igazad van, hiszen két teljesen idegen ember talán tisztább tükröt tud tartani egymásnak. (viszont én annyira analfabéta vagyok a számítógéphez, hogy még arra sem jöttem rá, hogy kell privit írni, de nem adom fel. Kérek segítséget.)
Remélem szép napotok volt!
Ezek szerint egy cipőben járunk?? Azt hittem te is irsz blogot, de nem találtam semmit. Ha van kedved irhatsz privátban is (üzenet a bloggernek), lehet tudnánk támogatni egymást egy kicsit… 🙂 Üdv!
Szerintem nagyon jó ötlet, mert ha kicsit a padlón vagytok vissza tudjátok olvasni. A szépre jobb emlékezni. Nekem sokat segít. Elkiabálni pedig semmit nem szabad. Megvan a fejedben és aki fontos tud róla, ez a lényeg. Csak minél hamarabb sikerüljön! Legyen A-B-C terved és haladni fogtok egyről a kettőre. (Kíváncsi leszek, melyikünknek fog elöbb sikerülni.)
Élvezzétek a mai napot!
Szia!
Dehogy bántottál meg, nagyon jólesik a pozitiv visszajelzés, biztatás. SZÜKSÉGEM VAN RÁ. Nem is olyan rossz tanács… Eddig esténként fejben számoltam össze hány dologért lehetek hálás, de igazad van. Ha leirom, megmarad.
Épitgetem a biztosabb jövőt, de nem merek ide leirni mindent, majd meglesz utólag, amikor már 3-an élünk tovább.
Köszi a biztatást!!!
Szia! Elolvastam az összes íràsodat, és el sem tudom képzelni miken mehettek keresztül. A gyermekeid legnagyobb támasza vagy, de közösen kell felépítenetek egy kiegyensúlyozottabb életet. Nekem nagy segítséget jelent, hogy van egy “Hála-füzetem”, amibe minden nap leírom, hogy miért is voltam az adott nap hálás. Lehet nektek is segítene a jóra, a szépre koncentrálni. Remélem nem bántottalak meg, nem tisztségem tanácsokat osztogatni.
Erőt kívánok és töb boldog percet a gyermekeidnek és neked!
Várom a további írásaidat.