Lejtőn le

Megint a lejtőn lefelé vagyok…

Nagy büszkén azt gondoltam jól vagyok, rendbejöttem, de NEM vagyok jól és NEM jöttem rendbe. Ezek csak hullámok. 

Elfogytak a tablettáim és nem vettem pont azért, hogy ha ilyen állapotban leszek, ne használjam.

Tegnap este szükségem lett volna rá. 

F újra belelendül… 

Gyerekeket elvittem anyuhoz, ott aludtak, nekem nem volt kedvem még 7-kor hazamenni, felhivtam barátnőmet, hogy elugrok hozzá egy teára.

Aztán hivtam F-et, hogy szóljak, később érkezem. Azon a rekedt-ijesztő-útálatos hangján mondta, hogy azt csinálok amit akarok.

Ő szokás szerint hobbizott a műhelyben, egyik haverja is ott volt- még akkor is amikor hazaértem.

Lényegében semmit sem változott volna az ő programja, ha hazamentem volna. De akkor tudná biztosan, hol vagyok. A helyemen. A házban. ( Miért asszociál ez engem egy szófogadó kutyára??! Aki a gazdájára hallgat? )

9 körül jöttem meg, elmentem rögtön a fürdőbe, közben ő besettenkedett az ajtó elé, ott állt a fürdőszoba előtt 1 méterrel, a frászt hozta rám, összerezzentem, nem hallottam mikor jött fel. Még ki se léptem a fürdőből, már nekem szegezte a kérdést:

-Ki ült veled az autóban??!!

Nem tudom elhinni, hogy nem élvezi, ha félek tőle!!! 

Mondhatok én bármit is, nem hiszi el… Hogy azért volt leeresztve az ablak, mert esőben és sötétben nem látom a tükröt ha tolatni kell (igy állunk be a garázsba) – nem azért, hogy kiszellőzzön valakinek a parfümje. Hogy azért vizes az anyósülésnél a szőnyeg, mert zuhogott az eső amikor vittem a gyerekeket és a lányunk ült ott. Gondolom az ő cipőjétől lett vizes…

Később megint visszajött, de ezt szó szerint úgy kell elképzelni, hogy felsettenkedik a lépcsőn, aztán hirtelen mozdulattal kinyitja az ajtót és bent terem a szobában, hátha rajtakap valamin. Legvalószinűbb, azt várja, hogy a mobilom van a kezemben. Tudatta velem,hogy azért nem birta még megetetni a kutyát, mert megigértem, hogy kiveszem a fagyról a kutyakaját és nem tettem. Hogy ez jellemző rám, hogy nem tartom be az igéreteimet. Hogy nem lehet számitani a szavamra. Rám sem. Felelőtlen vagyok. 

Ez nem csak ennyiből állt. Ezt nem egyszerű leirni sem. A hangsúlyát sem tudom itt illusztrálni. Azt a gúnyos, lenéző stilust.

Profin tudja kiforgatni a helyzeteket, hogy az én hátamon csattanjon.

Egyetemen tanithatná.

Hogyan tiporjuk földbe az asszony önbecsülését – tantárgyat, az ÉN VAGYOK A VILÁG KÖZEPE egyetemen.

Most már mertem neki visszaszólni az ő stilusában..

-HA MÁR ELŐZŐLEG LÁTTAD, HOGY NEM VETTEM KI A FAGYRÓL, TE IS MEGTEHETTED VOLNA, DE NYILVÁN NEM IS EZ A LÉNYEG, HANEM, HOGY LEGYEN MÉG EGY OK AMIVEL BIRSZ BA..NI.

-Nem birtam kivenni, mert csak egy pillanatra jöttem fel és akkor láttam, hogy nincs elkészitve.

-ÉS?! AZ IS CSAK EGY PILLANAT, HOGY KIVESZED.

-De ez 5 perccel ezelőtt volt, szóval úgysem ért volna semmit.

-TE NEM TUDHATTAD,HOGY ÉN MIKOR ÉREK HAZA, SZÓVAL NE BESZÉLJ MÁR HÜLYESÉGEKET. 

És elkussolt. 

Vissza a haverhoz.

Ezt a csatát én nyertem.