5 ok, ami miatt elkerülhetetlen a válás

Nem tudok leszakadni erről a témáról. Ezért is fogtam bele a blogolásba, hogy kiirjam magamból. Reggeltől estig ezen jár az eszem, főzés, takaritás, vasalás közben, ha beszélgetek valakivel, ha wc-n ülök, MINDIG. Ha épp nincs barátnő, anya vagy pszichológus kéznél, akkor már bizseregnek az ujjaim, hogy irjak róla. Ha magamban tartom, garantáltan tablettákhoz fordulok. Már egy ideje nincs szükségem altatóra sem, napközben pedig a nyugtatókat is teljesen félre tudtam tenni. Jó lenne olyan emberekkel megismerkedni, akik ugyanebben a cipőben járnak mint én… Az a gond, hogy a családon belüli erőszak áldozatai nem nagyon szokták reklámozni bajaikat…

Tehát, az okok:

Első, és legfontosabb tényező a FÉLELEM

Ez az, amiért megszületett az elhatározásom: elválok. 

Hiába múlt el már 2 hónap azóta, hogy páromnak azok az őrjöngései voltak, hiába szedtem én össze magamat, legalábbis úgy tűnik, ha legbelül FÉLEK TŐLE. Párterápián a pszichológus elmondta, hogy férjemnek ezek a kitörései olyanok, mint az alkoholizmus. Ki kell gyógyulni belőle, mert ha nem, bármikor kiújulhat. Nem múlik el csak úgy, magától.

Azóta eltelt egy kis idő, úgy látszik F-ben is leülepedtek a dolgok, lehet rájött, hogy mit tett, nem tudom mi játszódik le benne. Hiába próbálja azt mutatni, nem változott meg. Csak visszafogja magát. Lehet megértette, megérezte, hogy baj van. Lehet, tényleg olvassa a blogomat. (Nagyon is benne van a pakliban, hiszen állandóan nyomoz utánam.. Csak most már a módszerei is jobbak lettek, nem észrevehető, csak ha tényleg odafigyelek) Vannak apró jelei annak, hogy nem megváltozásról van szó. Az sms-ekre és a telefonomra érkező hivásokra mindig hevesen reagál. Úgy látszik, ezt az első reakciót nem tudja visszafogni. (Elkezd tárgyakat csapkodni, vagy kivonul a szobából, ajtót becsapva maga után. )

Hiába merek verbálisan szembeszegülni vele, mert azért be-bepróbálkozik, leócsárol, lehülyéz, megfenyeget- ezeket nem hagyta abba. Csak az én reakcióim változtak. Hangosan ki merem mondani, hogy egyes dolgokról nem én tehetek, és hülye sem vagyok, még ha annak is néz. Igen. Hangosan ezt mondom. De belül megint csak összeomlok… Nem tudom, ez a kártyavár a lelkemben felépül-e valaha!! Valahogy mindig előről kell kezdenem az épitését.

Itt még csak az én félelmemről van szó, de itt vannak a gyerekek is!! Lányom pár napja tudatta velem, hogy hiába viselkedik apa kedvesen, ő még mindig fél tőle !!! 

Ezt csak úgy kijelentette. Nem is beszéltünk előtte semmiről, úgy látszik, ezek a dolgok őt sem hagyják nyugodni.

SZERETET, egymás megbecsülése, tisztelete – nincs. Szerelemről már régóta nem beszélünk. Ha úgy zajlanak a hevesebb beszélgetéseink, hogy “rohadj meg”, ” szétverném a pofádat”, ” dögölj meg” , akkor miről beszélünk még? Jó, elismerem ő is fel tudna hozni ellenem dolgokat, minden veszekedéshez két ember kell, de ez az én blogom, majd ő irkálhat a sajátjában rólam amit akar. Itt én panaszkodom. Napi beszélgetéseink kimerülnek abban, hogy mi újság az üzletben, vagy a gyerek megkapta a fogszabályzót. 

Nem csak, hogy nem szeretem őt, hanem zavar, ha fél méternél közelebb jön. 

Ő sem szeret engem. Ha szeretne, nem bántana.

SZEX. Ez szintén nincs már egy ideje, ami engem illet, nem is lesz belátható időn belül, vagy inkább SOHA. Képtelen vagyok rá. Amióta kinyiltak a szemeim és rájöttem, hogy hányszor voltam rákényszeritve, úgy, hogy nem vett tudomást arról, hogy NEM AKAROM és NINCS KEDVEM, hányszor volt az, hogy csak a saját kielégülésére figyelt, amikor ő befejezte, én még közel sem jártam, és már tizedik vagy huszadik alkalommal zsinórban, mig végül a fürdőszobáig nem tudtam eljutni, hogy ott sirjak kinomban, hanem még az ágyban, ahogy ő befejezte kibuggyant belőlem, és ő OTTHAGYOTT egyedül, hogy sirjak, elment tévézni…

Ezek után hogy adjam oda magamat neki???!

Ezek után kérdés, hogy mikor leszek egyáltalán képes arra, hogy más férfival összejöjjek!!! (válás után kizárólag! ez nem is téma!!)

Tudok majd bizni a férfiakban?

Hiányzik a szex, nagyon. De itt is eljutottam arra a szintre, hogy félek.

TERVEINK -amik nincsenek. Voltak, de egy ideje már nem tervezünk semmit. Valahogy észrevétlenül elmaradt az életünkből. Az én terveim között jelenleg első helyen az áll, hogy találjak munkát, második helyen, hogy elhagyjam őt- gyerekekkel együtt. Ezekről ő nem tud. Vajon F-nek milyen tervei vannak, ha már ő sem beszél róla … ?? 

POLITIKAI ÉS VALLÁSI NÉZETEINK is teljesen különböznek. Hogy ez nem annyira fontos? Dehogynem! Amig lila felhőkben, a szerelemtől elbódulva éltem, addig nem zavart, nem is foglalkoztam a témával.

Miért kell a hivőkön röhögni? Miért kell a templomba járókat idiótának nevezni? Miért kell szidni az égieket, ha nem is hisz bennük? Nem járok templomba. Évekig azt hittem, nem hiszek Istenben. Amióta keresem magamat, amióta próbálok kilépni F árnyékából, amióta önmagamat keresem, azóta jöttem rá: nagyon is hiszek Isten létezésében. És szükségem is van erre a hitre, most kezd bennem felszabadulni, még csak csirázik.

Politika? Csak a legalapvetőbb dolgok, amik körülvesznek bennünket… Rengeteg roma él a környékünkön. Úgy szidja őket, hogy már végül nem birtam ki szó nélkül… kár, hogy nem a múlt században élt. Hitler igen büszke lenne rá. Úgy beszél róluk, mintha ő valami felsőbbrendű fajhoz tartozna!!! Gázkamrák is emlegetve vannak elég sokszor… Amikor egyszer megemlitettem, hogy nézze csak meg ezeket az embereket.. nézze meg a családokat, akik itt járnak el a házunk előtt… BOLDOGAK ÉS VIDÁMAK. Nézz meg azt a bizonyos házaspárt, 3 gyerekük van és szemmel láthatólag szeretik egymást! Na akkor lettem elküldve, hogy menjek és b…on meg a ci…ny csávó, ha már nekem az kell!!!  

SOHA F ellen nem tettek semmi rosszat. Köszönnek mindig, még beszélgetni is szoktam velük, mint bármelyik szomszéddal, hiszen hasonló korúak a gyerekeink vannak.

Az undor kerülget, amikor azon jár az eszem, és komolyan mondom, rengetegszer eszembe jutott… Vajon ha a második világháborúban lennénk, F melyik oldalon lenne? És ha a túloldalon, milyen funkciója lenne? Befutna-e jó kis karriert a nácik zászlaja alatt ??!!

Hogy lehet valaki ennyire embergyűlölő??! A sziriai bevándorlókról is csak annyi a véleménye, hogy elárasztják Európát, őt ez rohadtul zavarja, egyet sem látott még, de jó szidni őket. Az én meglátásom pedig az, hogy szegény emberek, mennyire kétségbeesettek lehetnek, ha csak úgy megindulnak az ismeretlenbe, nők terhesen, pici gyermemekkel, öregek és fiatalok, az életüket kockáztatva azért, hogy ne legyenek a saját hazájukban leppuffantva!! Nem vagyok a téma szakértője, messze attól, de nagyon sajnálom őket. Mit kéne tenniük? Maradni és várni? Várni a halált???! 

SZÉGYENLEM, hogy ő a férjem. Szégyenlem, hogy ilyeneket mond emberekről… Ezzel is önmagát minősiti. 

Ezzel az öt tétellel kész is a listám. Számomra ez már nem házasság. Ez már nem kapcsolat. Nem tudom mi ez, de nem jó. Senkinek sem jó…Gyerekeknek sem, nekem sem – és F-nek sem. Ő sem boldog. Mindannyian szenvedünk.