Tegnap este rájöttem, hogy milyen kis görcsös, karót nyelt nőci lettem. Koncerten voltunk. “Családiasan.” Ahogy odaértünk, F szerencsére otthagyott bennünket, meglátta egyik haverját. Én meg körbevettem magam a gyerekekkel, lányom barátnője is itt aludt nálunk (szerencsés véletlen), később még a kegyetlenül őszinte barátnőm is csatlakozott hozzám.
Ő az, akivel 20-22 évvel ezelőtt elkezdtem bulikba, diszkóba járni… (LÉTEZNEK MÉG DISZKÓK?? 😀 )
Ember, hogy milyen jól érezte magát!!! Énekelt, tapsolt, táncolt!! Én meg álltam ott mellette, mint akinek cementet öntöttek volna végtagjaiba, olyan meredten. ÉN is igy buliztam valamikor!! Sőt, még jobban, ugráltunk, sikitoztunk, másnapra izomláz garantáltan megvolt. A fülünk bedugulva, torkunk berekedve.
Sztorihoz hozzátartozik: F-el 17 éve vagyunk együtt. Első 2 évben még táncoltunk újévkor, de aztán ez is elmaradt valahogy. Észre sem vettem. Aztán az évek múlásával egyre többet hallgattam, hogy a 40 éven felüli barátaink is már mit majomkodnak, hogy nem fogják fel, hogy ez nem nekik való. A buli. A tánc. Újévvárás mindig csak itthon lehetett, mert bárhova mennénk, fennáll a veszély, hogy tánc is lesz. Az pedig tényleg elrontaná az egész estét…. Igen, elrontaná, mert nekem lenne kedvem (ő ezt mindig is tudta), neki meg nem.
Volt már rá példa, konkrétan amikor ez a 40 éven felüli barátnőnk megkapta második diplomáját, szervezett egy jó nagy bulit, kibérelt egy kis kávézót, székeket kihordatta, szóval MUSZÁJ volt táncolni. Legalábbis ácsorogni. Hát én kihasználtam az alkalmat, hangulat jó volt, zene is, társaság is, annyi év után, persze, hogy bedobtam magam… Meg 1-2 pohárka likőr is segitett ledobni gátlásosságomat 🙂 Ő félrehúzódott és valamelyik sarokból csak figyelt. Le nem vette a szemét rólam. Hivtam néhányszor, de nem akart csatlakozni, hát ráhagytam… Nem kellett volna… Hazafelé nem akart szólni hozzám. Másnap (már kijózanodva, szóval még azt sem lehet mondani, hogy részeg volt és nem tudta mit beszél), ANNYIRA kikészitett, annyira orditott, őrjöngött, hogy nem kaptam levegőt a sirástól, elkezdtem szédülni. Na akkor abbahagyta.
És aztán hetekig könyörögtem még, hogy bocsásson meg….
Én éreztem magamat bűnösnek az egész este miatt.
Mert jól éreztem magamat nélküle. Mert táncoltam. Mert fényképezkedtem másokkal is. Többek között lett egy olyan fotó is, ahol csak a mellettem álló pasi és én látszunk. Akivel emigy életemben nem beszéltem 5 mondatnál többet.
Na ezek a dolgok miatt (is) van szükségem pszichológusra. Hogy más is megmondja, ez BETEGES viselkedés. Most már, amióta elkezdtek kinyilni a szemeim, én is tudom, de KELL, hogy tudjam: igazam van.
Azóta nem táncoltam. Berögződött, hogy NEM SZABAD. Igy lettem átnevelgetve az évek folyamán. Akkor vagyok jó, ha ülök itthon, nem megyek sehova, nem beszélek és találkozom senkivel, lassan a rokonságom is lemorzsolódott. Az évek folyamán egyenként, lassan. Most azt sem tudom, hogy kezdjem felvenni újra a kapcsolatot ez emberekkel. Alig maradtak barátnőim. Szerencsére a legjobbak kitartottak mellettem valahogy… 
Nem is tudom elég sokszor megköszönni nekik ezt. A kapcsolat fenntartásához az segitett csak hozzá, hogy családostól is összejártunk velük. Emigy lehet, hogy nem tudtunk volna annyit találkozgatni. F őket is lemorzsolta volna.
És igy kerültem oda a tegnapi koncertre, álltam mint egy oszlop, mert F végül nem maradt a haverjával, hanem beállt mögénk, és onnan leste minden mozdulatomat. Naná, hogy inkább álltam meredten, gerincemben éreztem a szeme szúrását.
TILOS A TÁNC
Pszichológusom szerint, amikor úgy viselkedem, ahogy ő elvárja tőlem, nem ahogy én szeretnék, akkor öntudatlanul is alárendelem magamat az ő akaratának. Tulajdonképpen igy adok neki visszajelzést, hogy igaza van, helyesek az elvárásai.
NEM MERTEM TÁNCOLNI. NEM MERTEM JÓL ÉREZNI MAGAM.
Mennyit vivódom magamban, mennyit harcolok a lelki békémért, de még mindig benne vagyok a bűvkörében. Hiába tudok már verbálisan ellenszegülni, ha a tudatalattimban még mindig az ő “nevelése” van benne.
Jaj nekem, mennyi terápiára lesz még szükségem… Mikor fogok én kigyógyulni ebből???
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: