Levél F-nek

Drágaságom!

Olvasod amiket a blogomon irok?

Koslatsz utánam állandóan. (Ja, csak szólok, hogy utánanéztem ennek a szónak, amit annyira útálsz amikor használom. Koslatás: NŐSTÉNY UTÁN JÁR EGY HIM ÁLLAT, FŐLEG KUTYA, PÁRZÁSI ÖSZTÖNTŐL HAJTVA.   …   valahogy mégis jó ez a szó, nem gondolod??)

Mostanában nem bántod a telefonomat,

nem emlegeted, hogy miket titkolok a Facebookon, nem kéred, hogy nyissam meg előtted,

nem kiabálsz,

nem kérdezed hova megyek, hol voltam, miért és mit csináltam ott,

még csak nem is próbálsz hozzámérni,

szexet nem emlegeted,

nem hivogatsz,

sms-eket alig küldesz,

nem akarsz különböző társaságokat rámerőltetni….

Legalább megtudsz mindent, amit okoztál bennem/velem, megtudod azt is, hogy tönkretettél… ezt úgysem birnám a szemedbe mondani soha. Röhögtél rajtam, amikor könyörögtem, hogy hagyd abba… IGEN! MÁRCIUSBAN!! MINDIG EZ A MÁRCIUS !!! Sirva könyörögtem, hogy ne tedd velem, de te továbbra is tapostál rajtam, továbbra is kényszeritettél szexre, még jobban megalázva és eltiporva engem. Nem mertem nemet mondani, érted?? Nem mertem!!! Annyira magam alatt voltam, annyira nem volt saját akaraterőm, úgy éreztem, hogy ÉN nem vagyok itt, csak a testem. Amit akkor használtál amikor akartál. A testemet neked adtam, de a lelkem… ez a széttépett rongydarab… az enyém maradt. És többé nem is fogsz kapni ebből a rongyból. Sajnálom.. Tényleg sajnálom, hogy igy kell, hogy véget érjen.

Sok szép évünk volt, tényleg. Amikor boldog voltam. Hittem neked, nyugodtan aludtam melletted, a karjaidban.

Ennek sajnos vége. A rengeteg hazugságod, a rengeteg titkos-barátnő-ügyed, a brutális viselkedésed… ez mind kiölt belőlem minden érzelmet irántad. 

MINDENT, ÉRTED???!!!

Nagyon megváltoztál, gonosz, rosszmájú, kárörvendő ember lett belőled… 

Te nem az vagy, akit én valamikor szerettem, akire felnéztem és istenitettem..

Azt mondod, én tettem, én tettelek ilyenné. Magyarázd meg kérlek, hogyan tudtalak én téged gonosszá tenni, annyira gonosszá, hogy magam ellen forditsalak? Mit csináltam én, aminek ez lett a következménye???? 

Ez is tipikusan a lelki terrort elkövetők egyik tünete. Hogy másokat, általában az áldozatot okolják saját borzalmas tetteikért. Ahogy te engem lelkileg tönkretettél és engem okolsz, mert PROVOKÁLTALAK, ugyanúgy a saját gyermekét megerőszakoló apának is ez a kifogása!!! Tudom, az határozottan sokkal borzalmasabb mint ez az én piti kis bajom. TUDOM. De te is ugyanolyan vagy, mint az az ember. Te is ugyanolyan erőszaktevő vagy. Az, hogy te szavakkal bántasz, nem tettekkel, nem tesz téged azoktól jobbá, vagy kevésbé bűnösnek.

Tudod, ha nem szedtem volna magamat össze, lehet elfajult volna a dolog. Akkor ijedtem meg legjobban tőled, amikor odavágtál az ajtóhoz. Amikor a grabancomnál fogva odavágtál. Akkor mozdult meg bennem valami, hogy NA ENNYI VOLT. ELÉG. Meddig fog ez menni tovább?? És miért vágtál oda az ajtóhoz? Mert szavakkal már nem tudtál bántani. Mert addigra már kértem, és kaptam is segitséget barátoktól! És nem roppantam össze az őrjöngésedtől. Ez olaj volt a tűzre. Hogy semmit nem érsz el, hiába fenyegetsz. És akkor jött az, hogy elkaptad a grabancomat… Ha akkor nem védtem volna meg magamat, akkor…mi lett volna a következő?? 1-2 pofon??!!!

Tudod, az elmúlt évek folyamán, főleg az utóbbi 4 évben rengeteg olyan veszekedésünk volt, ahol én idegileg kikészültem. Kezdetben tudtál róla. Kezdetben a karjaidban sirtam, vigasztaltál a veszekedés végén, amit már később úgy kommentáltál, hogy hozzám nem lehet szólni, mert rögtön picsogok.

Oké, aztán jött az az idő, amikor kibirtam az őrjöngésedet, és picsogtam egyedül. A fürdőben. Hogy ne legyen az, hogy nekem nem lehet mondani semmit. Hát hagytam, hogy mondj mindenféléket. Aztán meg éjjeleket töltöttem ott amig te horkolva aludtál… 

Végül jöttek a tabletták, amikor nem picsogtam, rohadtul nem érdekelt mit orditasz, nappal nyugtatók, éjjel altatók. Egész jól elvoltam. És aludtam. Te meg nem birtál aludni, mert nem csak, hogy nem értél el semmilyen hatást, hanem még jóizűen aludtam is!!! Persze ezt se birtad ki, lökdösdtél éjjel, megráztál, hogy ébredjek fel, rámvágtad a paplanodat, rácsaptál a párnámra, amikre felijedtem. De akkor sem volt semmi reakcióm, még nem is háborogtam, hanem csak megfordultam és aludtam tovább…

Mindezek után/közben még arra az idióta párterápiára is elmentünk… Amiből csak annyi hasznom lett, hogy a szemedbe mondták, hogy ez lelki terror amit csinálsz, és KEZELÉSRE VAN SZÜKSÉGED.

Amit, természetesen te nem fogadsz el, szerinted nekem kell járni pszichológushoz. Hát drágaság, én járok is… Magam miatt. Neked nem kötöttem az orrodra, de ha már rátaláltál a blogomra, akkor úgyis tudod. De neked komoly problémáid vannak a fejedben. Még az én pszichológusom szerint is neked okvetlen kezeltetni kellene magadat. Nem teszed. Ergo, semmi sem fog változni.

Visszatérve a koslatásra… 

Más magyarázatot nem tudok a mostani viselkedésedre.

Hacsak azt nem, hogy te is belefáradtál már az egészbe. Remélem igy van. Remélem egyszer el tudjuk engedni majd egymást.. ami hiú remény, mert tőled a kulturáltság nagyon távol áll…. mostanában. Biztos azt is én szedtem ki belőled… ugye?