Család vs munka

Nagy a csend a napokban.. Túl nagy a csend. Hétfő óta nem volt veszekedés. Szinte hihetetlen!! Úgy látszik elvan most a saját kis világában, örül az új szerzeményeknek, fényképezget, bicajjal jár mindenhová, mobilozik ezerrel… Hajrá… Csak már tapasztalatból tudom, hogy minél tovább tart az ilyen nyugis időszak, annál nagyobbat fog durranni!! Abban már nem tudok bizni, hogy egyszer csak F eldönti: mától kezdve normális lesz.

Még ha egyszer csak normálissá válna, akkor is ..nem tudom mennyi időre lenne nekem szükségem, hogy megbocsájtsam neki mindezt amit velünk tett. Valószinűleg, ha úgy őszintén elgondolkozom rajta, SOHA nem is fogok tudni megbocsátani…. Tehet ő bármit is. Egyszerűen késő.

Tegnap fejbevágott a felismerés: ha hamarosan nem lesz munkám, akkor a 37.évemet is úgy fogom betölteni, hogy azon nyavalygok mindenkinek, hogy milyen szar az életem. Ma reggel megint elküldtem egy csomó helyre az életrajzomat, átnézem minden létező munkahirdetést. Regisztráltam még egy online munkakereső oldalon… Kissé be is pánikoltam. Karácsony, Újév.. és nem sokkal utána a szülinapom!!! NEM ITT AKAROK LENNI. NEM ITT!!! Megőrülök, ha nem tudok addigra elmenni!!!! 

Olyan mérges vagyok ilyenkor!! Magamra!!!

Mert amikor még kicsik voltak a gyerekek, lett volna alkalmam elmenni egy jó vállalatba, jó munkahelyre, de F lebeszélt, én meg HAGYTAM MAGAMAT!!! Ez a hülye döntés miatt nem okolhatom csak őt. Persze, ő azt mondogatta nekem, hogy ki fog törődni a kicsikkel ha betegek lesznek, ha nem mehetnek oviba és bölcsibe, kivel lesznek itthon? És kire biznám a nevelésüket? Ha d.u. is kéne dolgoznom, akkor ki lehetne mellettük jobb, mint az édesanyjuk? Nekem meg ez persze kézenfekvő kifogás volt, hiszen mindkét nagymama dolgozott még akkoriban. ÉN HÜLYE. Oké, ahhoz, hogy lebeszéljen róla, hozzájárult az is, hogy férfi ismerőstől jött a tipp, aki már ott dolgozott abban a vállalatban. ÉN HÜLYE. Pedig már akkor is mondogatta, hogy na persze, ez is csak azért hiv oda dolgozni, hogy megdugjon, de nem is érdekelt mit hablatyol, mert én a munkáról gondolkoztam, nem a dugásról. 

Férjem fejében igy néz ki egy irodai munkahely

Végül ÉN döntöttem el, hogy nem megyek… Akkor még befolyásolható és irányitható voltam, most már tudom. De akkor is ÉN döntöttem, szóval nem okolhatom F-et. Nem sokkal rá anyu elment nyugdijba.  És nem sokkal utána már a problémáink is megkezdődtek, mivel 4 éve élünk itt a házban, az ajánlatot akkor kaptam amikor már itt éltünk. Utána már bántam, már 2 hónapra rá tudtam, hogy rossz döntés volt. De akkoriban még élveztem az üzletünkben való dolgozást is. Ez kissé vigasztalt. Valameddig. Hát mára már ez is elmúlt. 

Most ott tartok, hogy pánikolok, mert az idő múlik, nem leszek egy nappal sem fiatalabb és egyre nehezebb lesz találni bármit is… 

És amig nincs munkám, itt kell lennem ez a rohadék mellett, aki már igy is tönkretett, mi lesz még az elkövetkező években, ha maradok??? Hogy tudnak igy élni az emberek? Amióta mások is tudnak a bajaimról, kiderült, hogy nagyon sok nő van hasonló helyzetben!!! Túl sok! És kitartanak egy életen át a férjük mellett, aki megalázza, kihasználja és semmibe veszi őket. MIÉRT??? HOGY LEHET IGY ÉLNI??? Amikor az alap beszélgetésben a rohadj meg vagy dögölj meg minden második szó?? És még nem is veszekedés alkalmával!!! 

Volt idő, amikor élveztem, hogy sokat lehetek itthon, főleg a gyerekek miatt. De ők most már megnőttek, már nincs annyira szükségük rám, simán meglennének itthon egyedül is, akár d.e, akár d.u.dolgozom. Eddig d.e az üzletben voltam, aztán mentem értük oviba, suliba… Élveztem a főzést, a takaritást, mindent. Most már útálom mindezt. ÚTÁLOM. Útálom ezt a házat, mert nem érzem otthonomnak. Útálom a kertben rendezgetni a virágokat… minek? Lehet jövőre már másik nő fogja rendezgetni őket? Akkor meg minek könnyitsem meg a dolgát? Útálom, hogy mások lehasznált bútorai vesznek körül, nem azért mert nem birjuk őket lecserélni, hanem mert F nem akarja… Mert annyira rohadtul igénytelen!!! Zavar ezeknek a bútoroknak a SZAGA. Nem szeretek itt. Ennyi. Ez nem az én otthonom.