Tele a hordó

Tegnap a pszichológusom szembesitett azzzal, hogy F-nek FOGALMA SINCS arról. hogy én el akarom őt hagyni… Végülis igaz, mert ezt én nem is mondtam még neki. Amikor olyanokat mond, hogy “Mars a házból, pakolhatsz!” , ” Legyen már munkád, úgy kirúglak innen, hogy a lábad nem éri a földet!” , akkor én általában hallgatok. Nem merem megmondani neki, hogy igen, nekem is épp ez a célom, ezt csak GONDOLOM magamban. Persze, hogy félek, mert tőle bármi kitelik, lehet ha azt mondanám, hogy naná, hogy megyek majd, akkor lehet abban a pillanatban kidobna a házból??!! Nem tudhatom!! És akkor mehetnék anyámhoz gyerekek nélkül, minden nélkül… Lapulok,mert muszáj. Lapulok, mert nem vagyok még olyan helyzetben, hogy bármit is mondjak…még nincs munkám. És ha gyerekek nélkül megyek el, aztán már sokkal nehezebb lesz őket elkapni. Szóval..marad a lapulás… 🙁  Nekem egyértelmű (már 2-3 hónapja azt hiszem), hogy el fogunk válni, és valahogy azt gondoltam ez neki is az. Nem is tudom miért hittem ezt.

Pszichológusomnak meséltem, hogy micsoda utazásokat tervez F jövőre… Egész év már be van táblázva… Olyan helyekre, amiket én is szeretek, mert már voltunk ott… De engem ez tovább nem érdekel… Pláne, hogy a tervek kitálalása általában akkor történik, amikor “beszélgetünk a kapcsolatunkról”, amikor MINDEN ALKALOMMAL kapok olyanokat is, hogy szétverném a pofádat, meg az előbb emlitett mars a házból, ilyen kedves dolgok, és utána jönnek a nyaralások, utazások…. Nem lesz több közös nyaralás, mondhat nekem bármit. Igy akar maga mellett tartani? Ezekkel az igéretekkel? Előtte meg fenyeget? Hát normális ez? Normális viselkedés? NEM.

Attól fél, hogy tényleg egyszer elhagyom…de csak valahol tudat alatt. Pszichológusom szerint ő érzi, hogy nagyon nagy baj van, de ezt a gondolatot nem engedi be az agyába, hogy kicsit reálisabban át tudja élni a helyzetet, hanem elnyomja és nem is akar tudomást venni róla. Neki szüksége van arra, hogy valakire rázúditsa a problémáit, valakire aki gyengébb, akin bir uralkodni. Ezért orditozik, őrjöng állandóan. Mert tudat alatt azt hiszi, ha normálisan beszélne, szólna hozzánk, akkor nem tudna érvényesülni az akarata…. Minden terápia alkalmával a nő elmondja: NEKI LENNE SZÜKSÉGE PSZICHOLÓGUSRA. Mert én eljárkálok, oké, saját magam miatt van erre szükségem, hogy amikor elmesélek egyes dolgokat, és hogyan reagáltam le egyes tetteit F-nek, egy szakember mondja: JÓL TETTED. HELYESEN CSELEKEDTÉL. Ez önbizalmat ad. Szükségem van rá. Tulajdonképpen nem ad tanácsokat, végighallgat és megmagyarázza a dolgok miértjét. Erre is szükségem van. Mert állandóan az motoszkál a fejemben, hogy MIÉRT kapon én ezt F-től? Mivel érdemeltem ki, hogy igy viselkedjen??? Mindig az ő gyerekkorára és szüleire terelődik a beszélgetés végül. Mindig. Érdkes, hogy anyám alig van emlegetve a trápiák alkalmával!! Viszont állandóan anyósom, apósom, ő. Körbe-körbe. Ja, meg az öccse. A lényeg, pont őt hagytam ki. 9 év különbség van köztük, persze, hogy rengeteg különbséget tettek a szülők a nevelésükben… F akkoriban már autót mosott, füvet nyirt, havat lapátolt, amikor még az öcsi baba volt, aztán mire öcsi elérte ezt a kort, volt más aki helyette elvégezze… Szóval öcsi semmit nem csinált és mindent megkapott, F pedig mindenért meg kellett, hogy dolgozzon és még akkor sem kapott meg mindent. Valami ilyesmi… Öcsi, aki sokkal rosszabb tanuló volt, külföldre ment már középiskolába, majd főiskolára is, F pedig a mi városunkban végezte el a 3 évig tartó szakközépet… Szóval.. Ja. Voltak /vannak különbségek… Előbb a pohár telt be F-nél, aztán a vödör, most már a hordó is… Én pedig pont itt vagyok neki életének ebben a szakaszában.. Szóval.. Rám zúditja.. Pszichológusom szerint alig van közöm ehhez az egész kitöréshez. Nem én öntöztem tele azt a hordót.

Néha vannak nyugisabb napok is, mint tegnap is, lányom még meg is jegyezte, hogy APA MA NEM VETT SAJÁT MAGÁNAK SEMMIT, ÉS MÉGIS JÓ KEDVE VAN.. Ja, mert hétfőn bicajt vett saját magának, kedden meg új fényképezőt. Lányom nem, hogy mérges volt!!! Juuuj.. Mert neki egész nyáron át azt kellett várni, hogy eladjam a régi bicajokat, hogy legyen pénz újra, erre apa fogja magát és  vesz SAJÁT MAGÁNAK egyet! Csak úgy!! A fényképező meg.. Hát, hasonló mint az enyém, gondolom az ára is hasonló. Meg se mondta mennyi volt… Én meg nem kérdeztem… Ez már az a helyzet, amit egyszer orditozott. Hogy csak saját magára fog gondolni, nem érdekli senki. Hát, ideértünk.