Zaklatás újra és újra

Csak legyen már vége a mai napnak…. 

Ma reggel megint rámmászott…. Azt hitte alszom még reggel, és elkezdett fogdosni, nyakamat csókolgatni… Szedem le a mancsait magamról, próbálok kiszabadulni, ő meg jön utánam, mászik rám tovább…. 

-Most ez mi? Mit csinálsz?

-Ébresztelek! Miért? nem hiányzik már?-és szuszog, liheg a fülembe, tapad rám az izzadt bőrével…- nem igaz, hogy nem akarod! -és fogdos tovább, megint kezdett bedurvulni, de szerencsére nem ment ettől tovább. 

-De én még erre nem vagyok készen!!! Mondtam h időre van szükségem!

-És én meg meddig várjak?? Mit gondolsz? Csak úgy elmúlik az életem amig rád várok! Nem hiszem el, hogy megint igy megaláztál!!!

És kivágtatott a hálószobából, orditott végig a házban, hogy megalázom őt, meg hogy milyen szar alak vagyok és ő meg milyen hülye és megtesz mindent értem, én meg nem viszonozok semmit… 

Persze. Megint ő a rendes, én meg a kis útálatos. Persze. Ez is az egyik jellemzője azoknak akik lelki terror alatt tartják a családot, hogy már a végén én is azt gondolom magamról, hogy mindennek én vagyok az oka, és nekem kell megváltoznom…. hát most már NEM HAGYOM MAGAM. Nem aláztam meg, csak simán nemet mondtam. Ez nem megalázás, csak visszautasitás.

Kellett volna megint szétrakni a lábaimat, SAJÁT AKARATOM ELLENÉRE??? Azt kellett volna? És akkor ki lenne megalázva? ezen bezzeg nem gondolkozik. SOHA nem áltattam azzal, hogy nekem hűűűű de jó volt a szex(amikor még volt)…. Hányszor mondtam neki, hogy ÚTÁLOM A SZEXET??! Hányszor mondtam neki, hogy nincs kedvem..és nem hagyta, hogy akkor jó, majd legközelebb, hanem függetlenül, végigcsináltuk. Ő megkapta az ürülést, én meg még egy sebet az önbecsülésemen, a lelkemen. Most már elfogyott a hely ahol ilyen lelki sebeket ejthet! Lelkem sincs már!!!

Ma d.e.barátnős kávézás (én tea, mert már a kávéról is leszoktam!!) volt,  itthon van a távoli barátnőm, jött értem és mentünk a realista barátnőhöz… 

Persze, erről a F már tudott előzőleg is, nem ma találtuk ki. Reggel fél 9-kor, pont amikor a barátnő beállt a házunk elé az autóval, már hivott F. És elkezdett megint olyan szinten b..gatni, hogy picsogva mentem ki az autóhoz. 3 -4 percről van szó, amit beszétünk. Megint orditott, hogy milyen kis cafka vagyok, hogy csak játszadozom vele, meg hogy ő megtesz mindent, mennyi pénzt elköltöttünk a párterápiára is, az sem ért semmit, én meg milyen kis útálatos vagyok és önző és nem teszek semmit a kapcsolatunkért, ő bezzeg megtesz mindent.

Ez olyan tipikus volt tőle.. Nehogy már jól érezzem magam a barátnőkkel… Évente 1-szer HA sikerül igy összejönni 3-an… Később, már fél 12-kor hivott megint.. Hogy elmentem-e a gyerekek útleveleiért… És hogy milyen hazug vagyok, azt mondtam, hogy 11-kor már indulunk haza, és mivel még csak akkor húztuk a cipőinket (fél 12-kor), ezért többet nem is tud hinni nekem soha, mert EKKORA hazugságokat nem bir tovább elviselni….

MI VAN???!!! Neki, aki az üzletben van és “dolgozik”(legalábbis kéne) mi a jófenét számit, hogy én fél órával előbb vagy később indulok, amikor ő 5-kor jön haza, itthon leszek … és várni fogja a gőzölgő ebéd…

Az egész világ körülötte forog igy is.. Teljesen tőle függ minden. Ha ő vidáman jön haza, akkor vidám a kis család, ha durcisan jön haza akkor mindenki félrekussol valahova, csak ne is kerüljünk az útjába. 

Éppen az útlevelekért voltunk, amikor hivott anyós is, hogy sikerült-e elrendezni az útleveleket… Hááát… ő meg a kis diszkrét anyós. Nem is átlátszó. A kedves fiacskája felhivta és elpanaszolta milyen cafka és hazug felesége van aki ki tudja hol van és az útleveleket nem vagyok képes elintézni. Beszámoltam neki is, igen, itt meg itt vagyok és éppen ezt meg ezt rendezem. Csak, hogy nyugodt legyen a lelkük. És akkor nyilván beszámolt a fiának is. Mivel utána még egyszer hivott telefonon, csak hogy szóljon: gyerekeket távolitsam el otthonról mire megjön, mert lesz megbeszélnivalónk… Ugyhogy most hamarosan elküldöm őket itthonról, mert nem lesz egyszerü menet, az már biztos… Megint az lesz, hogy be egy nyugtatót mielőtt megjön!!! Vagy nem is tudom… Csak az, hogy nem hiszem, hogy ki birom majd mivel ma alig ettem még, igy is szédülök, mi lesz még ha elkezd őrjöngeni. Lehet jobb lenne hagyni, hogy kikészitsen? Hátha sürgősségire kerülnék?… Akkor lenne róla bizonyiték, hogy miket csinál. Az a legnagyobb bajom, hogy mivel fizikilag nem bántalmaz(ott eddig), nem tudom bizonyitani.Nem tudom mit csináljak… Viszont félek, mert ez már jobb nem lesz. Mindig csak romlik a helyzet, és azzal a kifogással, hogy provokálom őt, őszerinte bármit megtehet. 

Multkor is a hirekben volt egy este, hogy a férj agyonverte a feleségét..kommentár: BIZTOS PROVOKÁLTA. Na most.. mit zárjak le én ezekből a beszólásokből? Mire következtessek??

Különben is, az az “ajánlata”, hogy akarom-e inkább, hogy őrjöngés helyett verjen… Hááát… Nem megy ki a fejemből

****

Június 23-i naplóm:

Pénteken(19-én) ugy kellett beugranom az autóba, h szökjek itthonról a gyerekekkel

annyira őrjöngött

lementünk anyósékhoz a lakásba..

ott picsogtunk 2 óra hosszáig mindhárman, mert féltünk hazajönni, nem tudtunk hova menni, mit csinálni

nem mertem hazajönni

akartam elvinni a gyerekeket anyámhoz aludni, csak akkor még ő nem tudott semmiről , vasárnap mondtam el neki mindent

hogy ne is kelljen hazajönni egyáltalán az este nekik

végül anyósommal jöttünk be, F lent volt a műhelyben

nem is jött fel amig le nem feküdtünk

ott aludtam gyerekekkel a szobában

9 éves fiam bepisilt az éjjel

katasztrófa

nem javul itt semmi, csak romlik minden

****

Június 24:

Ma azzal jött elő, hogy nem bánja ha elmegyünk terápiára..

de csakis párterápiára

oké ez.. de érdekel mi sülne ki belőle… mivel nem hiszek benne egyáltalán

abszolut nem

abban sem hiszek, hogy végül eljutunk valahova

ha pedig el is jutunk, akkor meg azt nem hiszem h lesz belőle vmi

 hehh..fb.. Vekerdy Tamás: “NEM AZ A GAZEMBER AKI HAZUDIK, HANEM AKINEK NEM LEHET MEGMONDANI AZ IGAZAT…”

és neki nem lehet megmondani…..

ezért nem mondok semmit neki..h kivel beszéltem, kivel MIT beszéltem, ezért nem mondanak a gyerekek se semmit, h kinél mikor, hol voltak, semmit…

oda jutottunk, hogy abszolut semmi témát már nem merek felhozni neki mivel mindig orditozás és féltékenység lesz a vége.. nem LENNE, hanem  LESZ

ez biztos. minden esetben.

én semmiféle terápiában, semmiben nem hiszek hogy minden után segiteni fog bármi is rajtunk

nem is értem, hogy mit van igy felakadva, hogy javitsuk meg, minek kellek én neki?? mert bir cseszegetni? mert neki az a jó ha rámborit minden feszültségét és agresszióját???

mi volt az is pénteken???

azon akadt fel, hogy mivel az első két alkalommal anyósoménak szóltam arról, hogy apámat kell rendezni a kórházban, mivel neki NEM MERTEM szólni, mert hiszti lett volna és nem birok olyan idegállapotban levezetni 40 km-t!! mindkét alkalommal előbb anyósommal beszéltem meg, utána felhivtam őt is és megmondtam hogy megyek. A már eldöntött, kész tényt mondtam. Első alkalommal anyósomék autója  volt nálam, azért hivtam őket, nem tudtam kell-e bele tankolni még, második alkalom pedig pont egy olyan volt h hivogatott , inkább ZAKLATOTT telefonon, annyira hogy már megint a szédülés kerülgetett, erre az ő 2 telefonja között hiv a féltestvérem, szintén hisztizve, hogy kell menni apámért de adjúristen RÖGTÖN!! már kiirták neki az elbocsátó levelet is

totál kiborultam. TOTÁL

egyszerüen elkezdtem megint szédülni

és kit hivjak ilyenkor? a kedves férjemet, aki aznap hozzámvágta za autókulcsot, MARS HAZA!!! -és hazajöttem az üzletből és azóta is hivogat meg csesztet??? őt hivjam, hogy most mi a fenét csináljak, amikor azt se tudom mit kell tenni, ha valakit haza kell vinni a kórházból

 felhivtam anyósomat

picsogva persze mert már annyira kivoltam borulva

valahogy megnyugtatott és aztán végül eljött velem

és bevettem fél nyugtatót

és akkor le voltam higgadva

közben felhivtam a drágaságomat is és megmondtam neki h megyek apámért

mindkét esten meg volt sértődve, h előbb szóltam a szüleinek, mint őneki

erre most pénteken várom, hogy befejezze az ebédjét, mert neki evés előtt , evés közben nem lehet rosszakat mondani, alvás előtt, alvás után … stb szóval alig van alkalom bármilyen beszédre is, várom h egyen és előálljak az ujabb témával

hogy hétfőn apámat újra kell vinni kivizsgálásra, vagy öcsém mondta h taxival is lehet és akkor ő elrendezi

erre, ő , evés közben, de már eléggé paprikás hangulata volt különben is, rákérdez: KÜLÖNBEN IS MI VAN APÁDDAL??!

és elkezdtem mondani, h várom fejezze be az evést, mivelhogy nekünk ez a téma mindig is veszekedéshez vezet, és akkor mondtam volna, h hétfőn kell vinni

erre felkapta a vizet, de olyan szinten, hogy elkezdett hisztizni, hogy megint ő az utolsó aki megtudja.. mondom nem, pont az a lényeg, h neki mondtam elsőnek, hogy lássam meg lehet-e vele beszélni higgadtan a témát, mint ahogy anyóssal meg tudom beszélni, de ezek szerint nem lehet vele beszélni semmiről higgadtan…

na most a sztorihoz az is hozzátartozik, hogy a gyerekek d.u.anyunál voltak és én kipakoltam iróasztalukat, közben jól kisirtam magam, teljesen le volt nyugodva a lelkem

és amig ő őrjöngött, én higgadtan próbáltam beszélni

és annyira felcseszte a higgadságom, hogy azt kezdte orditani, hogy mindjárt rámboritja az asztalt

aztán egész az arcomba hajolva ÜVÖLTÖTT, ŐRJÖNGÖTT,  csak ugy fröcskölt a nyála az arcomra…..

ITT LOCCSANTOM SZÉT AZ AGYAM A KONYHA KÖZEPÉN!! FELVÁGOM AZ EREIMET ITT MINDHÁRMOTOK ELŐTT!!!

ITT FOGOK BEDÖGLENI A SZEMETEK LÁTTÁRA ÉS ÉLHETTEK BOLDOGAN NÉLKÜLEM!!!

és az a leg………érdekesebb?……..furcsább? ……..nem is tudom.. hogy az egészen nem huztam fel magam annyira mint ahogy ő elképzelte volna, erre elkezte rázni előttem a kezeit, minfha remegnének, pedig ő rázta, hogy NÉZD MEG MIT CSINÁLTÁL VELEM!! NÉZD MEG MIT TETTÉL VELEM!!

utána meg elkezdett nagy drámai sóhajokkal a szivét fogva hajlongani, mintha a szive fájna v mi

azt akarta h szivrohamnak nézzen ki? hát nem az volt

azért annyira nem jó szinész

én meg mondom oké, akkor viszem fiunkat edzésre

erre abban a pillanatban elfelejtve a drámaiság, hogy MAJD Ő VISZI!!

mondom oké, vidd te

erre megint: dehogy viszi hát nem fogja a másik apukák boldog képét nézni!!! (??!!)

mondom én: hát igen, léteznek még boldog családok a világon

(mellesleg amikor fiamat viszem edzésre, a parkingon kiszáll, autót le sem állitom és nem látok általában senkit a szülők közül, ő bemegy egyedül a sportközpontba)

na akkor megint kiakadt

hogy oké, akkor mi is mint boldog család, EGYÜTT MEGYÜNK edzésre

mondom felejtsd el, nincs az az isten, h beüljek veled egy autóba!!!

amikor bementem a szobába, h szóljak az indulás miatt, mindkét gyerek ült a földön, legókkal a kezükben és sirtak.. mindketten.. mondom fiamnak, hozd az edzős táskát

erre ő : de még a játékok vannak benne, nem a kimonó! mondom mindegy, csak hozzad és gyerünk

amikor mondtam h együtt nem megyünk mondtam a gyerekeknek, gyorsan kifelé, ne is csináljanak semmit se pertlivel, se cipő beragasztás csak huzzunk el

futotttunk az autóba

oda még utánunk kijött, azt hittem valamit csinálni akar, de csak megnézte mennyi a km óra

ÉS ELPÖRKÖLTÜNK

irány anyósomék, mamától elkértem a lakáskulcsot, hogy oda menjünk mert nincs az isten h ide visszajöjjek a gyerekekkel

apósom akkor érkezett meg utról, ketten jöttek el hozzá beszégetésre

2 óra hosszáig itt voltak

nem tudom mit mondtak neki

de azt tudom, h amit csak találtunk a lakásban, zsepi, wc papir, mindent telepicsogtunk

nem maradt már mibe fujjuk az orrunkat

annyira féltünk, hogy elmondhatatlan…..

ez az amivel tisztában vagyok h nem fog változni soha

azon járt akkor az agyam, h most mi a fenét csináljak. legszivesebben elvittem volna őket anyuhoz hogy ott aludjanak

biztonságban

de végül ugy lett, hogy anyós bevárt bennünket és együtt jöttünk be a házba, F lent, gyerekek rögtön jöttek fel

én anyósal lementem hozzá

egy mukkot nem szólt

és irtó higgadtnak tünt

aztán a gyerekekkel aludtam azon az éjjelen is meg a következőn is

első éjjel, pénteken, fiam bepisilt

de emigy nem mond nekem semmit

magában tart mindent

és az ami aggaszt

elkezdett agresszivabban viselkedni, türelmetlen, duzzog, bufog járás közben amikor mérges…olyan veszekedéseket produkálnak lányommal, amiben a mi mondtainkat hallom vissza…

nem az érfelvágást, hanem az olyan tipusúakat, hogy mit vágod a pofákat, milyen hagsúllyal beszélsz, stb

és az egész hétvége anyósék felől ugy nézett ki, hogy mindent csak el akarnak tussolni

hogy mindenki éljen boldogan tovább, minha semmi se történt volna, tegyünk ugy

jönnek itt, vasárnap 3-szor!!!!voltak nálunk bent a házban!!!! és megy a nagy hangoskodás, nevetés, jópofizás

MIÉRT???

szerintük ezt el kell felejteni??

szerintük ez igy rendben van???

NINCS RENDBEN!!!! egyáltalán!!!

és nem akarom elfelejteni, nem akarom eltussolni, mert annyira rohadtul elegem van mindenből most már

mindig rosszabb a helyzet!! már a cibálásnál is irtam..hogy attól a pillanattól kezdve, hogy én ellenálltam, amióta összeszedtem magam, hogy igenis nekem is vannak jogaim és igenis kiállok magamért és nem hagyom hogy taposson rajtam, azóta durvul a helyzet

hát sajnálom

vagyis nem sajnálom

de most már vége annak, hogy körülötte forogjon a világ

milyen dolog az, hogy ő állitja be a család hangulatát???!!

ha hazajön és jókedvű, akkor nekünk is szabad nevetni

ha hisztis, akkor mindenki legyen kussban és vonuljon félre az útjából???

MEDDIG MÉG??!

ELÉG VOLT!!!

most már nem csak a sürgősségi, de a rendőrség száma is benne a mobilomban

én félek.

gyerekek félnek

nem érzem ezt a házat otthonomnak tovább

és nem is érdekel semmi tovább a témával kapcsolatban

abszolut nem

az oké, hogy igy elvagyunk, az oké, h tegnap is próbált normálisan viselkedni, de ez mind semmi

nekem nem ez kell nekem ő már nem kell

ennyi és kész

annyiszor megbántott már, annyi nőügye volt, mármint ilyen titkos irkálások, hogy egyszerüen nem tudom magamat tultenni most már semmin.

hát a multkor amikor az egyik lelki barátnőjét  nagy hisztisen kijelölte a fb-on… tegnap láttam, h ujra ismerősök… erről ennyit

nem birnak ők egymás nélkül

de rohadtul nem érdekel, mert ha lenne neki valakije akkor engemet könnyebben el tudna engedni

és nekem is az jó lenne

MENNI

csak innen elmenni

utálok itt

Pszichológusom mondta, hogy háritsam kicsit a szülőkre, h küldjék el terápiára, mert ő az ő gyerekük

nem nekem kell rendezni az ő gyerekkori problémát!! és hogy azért viselkednek igy, h eltussolnának mindent, mert aztán ha én lelépek akkor rájuk marad a fiuk

meg mert nekik az a normális, hogy szarul is de maradjunk együtt

ahogy anyósék is együtt maradtak

hát mi nem fogunk

ez bennem már megfolgalmazódott, nem türöm a megaláztatást tovább