Párterápia lll.

Igen, 3-as számmal jelöltem, mivel ez lesz a 3.terápiánk holnap… Sajnos semmi értelmét nem látom, sajnos úgy érzem a pszichológus sem tud megérteni engem, vagy csak elfelejti mit beszéltünk előző héten??! Nem kéne vmi jegyjezet készíteni? Hihetetlen, hogy egy hét után is emlékezne miről beszéltünk, ANNYIRA azért nem vagyunk fontosak …Nem tudom, de nagyon nem stimmel a dolog. Nem így kéne éreznem magamat. Görcsöl a gyomrom már a gondolattól is, hogy holnap mennünk kell.

Az én ötletem volt. Igen. De nem most, kb fél éve említettem először, akkor még lett volna értelme menni. Most már nincs.

Első terápiánk 1 óra hossza helyett 1,5-ig tartott… Ebből kb 30 percig beszéltünk a MI bajunkról, 60 percig a férjem baja volt a téma. Mert nem érti, hogy problémája van. Nem érti mi a rossz abban, hogy “néha” elborul az agya és üvölt, őrjöng, tombol??!! Nevetve mondta a pszichológusnak, hogy hát egy kis veszekedés mindenhol van..Ilyen volt a nagyapja és az apja is-és? ő is felnőtt és semmi baja sincs. Az is túlzás szerinte, hogy amikor a gyerekek szobájaajtója elé állva ordítozza nekem be a hálószobába este 11-kor (gyerekek már ágyban…) hogy mehetünk keresni másik apát, mert úgy látszik ő annyira sz..r mint apa, mint férj, hogy senkinek sem kell, az ő saját szülei is sz..tak rá egész életében, mi is azt csináljuk vele most, szóval szerinte túlzás, hogy a gyerekek ez miatt picsognak a szobájukban egyedül, mert nem mehetek hozzájuk rögtön amikor elkezdi, mert elémáll, és nem enged elmenni, nem enged ki a hálószobából. Az is túlzás volt, amikor úgy őrjöngött, hogy az utcán is hallatszott, hogy felvágja az ereit itt mindhármunk előtt,  lesz..rja azt is hogy mi lesz azután mindenkivel mivel neki úgyis mindegy, akkor volt az, hogy kidüllesztett hassal jött felém, kb 10 cm-re volt tőlem, én csak hátráltam és azt orította, hogy üss meg!! üss meg!! nyilván, hogy legyen magyarázata aztán miért vert meg ő engem… persze nem ütöttem, honnan ütném, mi vagyok én egy kis egésr egy elefánttal szemben??!  és ahogy lett egy kis szusszanásom gyerekeket kizavartam autóba, beugrottunk és elhúztunk otthonról!!! anyósomat hivtam fel, hogy menjen csillapitsa a fiát, mi pedig elmententünk az ő lakásukba és ott picsogtunk 3- an összebújva 3 óra hosszáig, amig le nem állították vmennyire a fiukat, és ugy mentünk haza, hogy anyósom is jelen volt, a férjem a mühelyben,hogy ne is találkozzunk. Az éjjel a gyerekeknél aludtam, 9 éves kisfiam bepisilt… Mit mondjak… Túlzás az is-szerinte- hogy egyszer elkapta a grabancomat és odavágott az ajtóhoz, aztán úgy megcibált, hogy véraláfutás lett a felkaromon a szorítása miatt… és hogy akkor úgy megijedtem és bepánikoltam, hogy nem birtam levegőt kapni, kezeim elzsibbadtak, alig láttam, minden szürke és csillogó volt szemeim előtt,  az ájulás kerülgetett….

TÚLZÁS

Hát igen, ezt is lehet mondani.

Mivel ő aztán mindig bocsánatot kér. ÉS???!!! Ezzel le is van tudva a téma??!!! Ennyi? Megy az élet tovább és várjuk, hogy mikor lesz megint olyan kedve, hogy zsibbadós állapotba hozzon???

Első terápiánk alkalmával a pszichológus nyíltan megmondta: EZ LELKI ERŐSZAK. És hogy a házasságunk igen, romokban van, de mindenekelőtt nem ez a legnagyobb problémánk. Megoldást kéne találni az ő erőszakos viselkedésére. Egyetértettem. Azt mondta, ez egy felhő (az erőszakosság) amiből esni fog az eső, hiába tartunk esernyőt, a felhő akkor is ott van. Az eső a házasságunk megromlása. Az esernyő a párterápia.

Második alkalommal pedig …mondom, szerintem nem emlékezett semmire, amit előzőleg beszéltünk, előjött azzal, hogy NEKEM félre kell tenni minden sértődöttségemet, mindent ami miatt nem tudom magamhoz engedni a férjemet, vegyek elő egy tiszta lapot és kezdjük előről.

MI VAN??!!

Hogy a fenébe kezdjem előről, hát 3 hét se múlt el azóta, hogy az ereit akarta felvágni!!!

A “kedevesem” meg úgy bólogatott a témára, hogy majd` leesett a feje a nagy bólogatásban!! Hogy szerinte is velem van a baj. Túl görcsösen fogom fel azt a témát, hogy megint bántani fog…

Persze, hogy görcsös vagyok… 3 hét se telt el azóta sem, hogy megkérdezte: te jobban szeretnéd ha vernélek?

Azt is röhögve mondta első terápián… ÁÁÁ, ő biztos nem verne meg(mivel felhoztam ezt a témát), NEM AKAR Ő BÖRTÖNBE JUTNI!! Ez a motiváció? Ezért nem ütött még meg?? Könyörgöm!!!

Eddig hallhattam, éveken át senkinek nem mondtam semmit, annyi minden összegyűlt bennem, annyi panaszkodnivalóm van… Igen, vannak barátnők, igen, anyu is ott van, de ez..nem teljesen elég. Mindenki szörnyülködik, sajnálnak, tanácsot is kapok, de igazából… segiteni nem tudnak. Sírok, meghallgatnak, de.. nem birom őket sem zaklatni a bajaimmal állandóan, a végén még ezt a kevés embert is elveszitem aki mellettem van most… Nekem kell megoldani magamnak az egészet.

EGYEDÜL

Ha én nem teszek magamért valamit, senki sem fog. Ennyire egyszerű.