EZ... az életem ;)

Azon gondolkozom napok óta, belekezdjek-e egy új blogban, vagy ezt a régit folytassam… Végül a régi mellett döntöttem, mivel a múltamat kitörölni nem akarom (nem is tudom) és még most is, három év elteltével, kihatással van az életemre. Mint egyedülálló anya, valahol mindig abban reménykedtem, hogy tudok még “igazi” családot biztosítani magunknak… Két gyerkőcöm immár… Tovább »

Gyorsan múlik az idő… Lassan másfél éve, hogy eljöttünk gyermekeimmel abból a rémek házából. Ha nem lennék mái napig lelkileg érzékenyebb, félénkebb mint ami a normális, el sem hinném, hogy velem történt mindez. Eredetileg volt (van) egy blogom amit csak úgy saját magamnak, benyugtatózva, sírva, szédülve, lezsibbadva, remegve írtam. Csak úgy pörögtek a szavak, mondatok… Tovább »

Most jön ki rajtam… Tudtam, éreztem, hogy nem fog ez csak ilyen egyszerűen elmúlni. Nem létezik, hogy csak ilyen egyszerűen túlteszem magam rajta… Minél inkább távolodom előző életemtől, annál több dolog jut eszembe. Egymás után jönnek elő az emlékek, amiket évekig elnyomtam magamban. Lehet az is hozzájárul, hogy most már merek ezeken gondolkozni, mert tudom,… Tovább »

Amikor hivatalosan is egyedülálló lettem, akkor mentel el először szórakozni. Két és fél hónapig, amikor már külön éltem F-től, de papíron még a felesége voltam, nem mertem bulizni. Miért? Mert manapság MINDEN felkerül a Facebookra. Hiányzik nekem az az életemből, hogy összegyűjtsön rólam bármilyen képeket, amit estleg képes lenne felhasználni ellenem a bíróságon? Persze, hogy… Tovább »

Kívülről nézve teljen rendben vagyok. Helyén a szénám, ismerőseim le vannak döbbenve milyen jól végződött ez a válás. A gyerkőcök is vidámak, jegyeik nem romlottak le a suliban.  …. Vajon tényleg minden rendben van? Tipikus..  külsőségekből ítélkeznek…  Mert nincs rendben sok minden. Gyerekekkel rengeteget beszélgetünk… kicsi fiam két alkalommal sírdogált, de nagyon. Először azért, mert… Tovább »

        Pontosan egy év múlt el.       Hol voltam tavaly ilyenkor? Padlón. Szó szerint. Életem és jövőm egy nagy üres buborék. Semmi. Nem voltak terveim, nem voltak céljaim, nem voltak vágyim. Semi sem volt. Csak lebegtem mint egy test nélküli lélek. Nem léteztem. Ekkor jött a felismerés, rengeteg átsirt, fürdőszoba… Tovább »

Ezer dolog történt velünk a héten, egyszerűen nem volt időm írni. Első és legfontosabb, hétfőn voltunk a szociális központban beszélgetésen, gyerek elhelyezés-ügyben… Mind a négyünknek meg kellett jelenni, gyerekeket is kikérdezték. Odafelé úton elmentünk F szüleinek étterme előtt, az volt az érzésem, hogy ő is éppen ott van bent náluk és a kirakaton keresztül lesi… Tovább »

Miért nem tudsz örülni a szabadságodnak? Hogy végre leráztál? Számolom a napokat, hogy hányat kell aludni még a tárgyalásig… Gondolom te is számolod. Ahogy közeledik, annál gyakrabban írsz olyan sms-eket, amikről tudod, hogy biztosan kiborulok. és rólad gondolkodom egész nap…  Miért nem húzod be füled-farkad és hallgatsz inkább, miért jössz továbbra is a koholt vádakkal,… Tovább »

Nem tudsz szembeszállni a bántalmazóddal, ha nincs pénzed. Ennyire egyszerű. És- természetesen- nincs pénzed. Nincs munkád, ha van is, minden fillérrel el kell számolnod, közös a bankszámlátok, semmiről sem dönthetsz egyedül. Nálam konkrétan az volt a helyzet, hogy nem volt munkám, volt egy üres bankszámlám, amihez F-nek volt hozzáférése, volt neki egy számlája, amihez nekem… Tovább »

Eljött végre a pillanat, hogy döntöttél. Ebből elég és pontot teszel a végére. Nekem ez a gondolat egy nap csak úgy bevillant az agyamba. Kis szikra. Előtte eszembe nem jutott volna elhagyni őt. Végigmentem minden fázison… Sírás, könyörgés, megalázkodás, BOCSÁNATKÉRÉS vagy inkább bocsánatért KÖNYÖRGÉS.  Később, amikor a halálát kívántam… Olyan rohadtul kilátástalan volt az életem,… Tovább »